A tükrön át nézem,
ahogy az anyám
egy könyv fölött
elmerengve ül.
Szemüvege mögött –
gyerekszemek.
Hátán nagymamám
nehéz varkocsa.
Nem néz föl,
olvas szelíden.
Szép keze a fotel karfáján –
lehullott, száraz falevél.
Érzem, hogy
anyám én vagyok,
s lányaim egy tükrön át
számolják napjaim.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.27. @ 18:36 :: Kiss Anna Mária