Hónap: 2012 szeptember

  Én már lekéstem arról, hogy bármit is várnék, lassan már az is kevés, ha tényleg van szándék, és ahogy múlnak hetek, egyre könnyebben hagy hidegen, ha két perc alatt lesz ismer?sb?l idegen.   Ölelem azt az egy percet, aztán [… Tovább]

    Résnyire billent fények, „táv”remények atyja voltam, ez ipszilon után utáni csend.    

  Nem engem mutatnak tetted fahídjai, nem az én lépteim korhadnak a szálkák közé,  mégis az én súlyomtól ropognak a deszkák, ahogy vitted a válladon, megmaradt odaát. Fölötted egek, szép tiszta fellegek, habfodrok nyújtóznak mesét, teret, alattad tajték zuhogó árja, [… Tovább]

* Légy vádlóm – tedd kegyetlen, könyörtelen, lapozd múltam, olvasd végig életem, vágd szemembe mind, amit elrontottam, minden hazug szavam, amit kimondtam!   Légy vádlóm, ne ismerj semmi kegyelmet, kérd rám a legszigorúbb ítéletet, rezzenéstelenül mondd vádiratod, (már az is [… Tovább]

Áthallatszott az utca túloldalárólegy szó.Fiatalok ricsajából tisztán szóltfura hangon, mégis mindenki megállt.Csendesült a délutáni szólam,csak pár madár próbálta, mit bír a torka –még most is hallom azt a szót– Szeretlek!Elcsendesül bennem is a zsivaj,mi szól szüntelen…    

Avarba bújt a gyermekkor, öreg kezén fonnyadt levél, magányt kiált a jelenkor, amit bevon a szemfedél.   Kopott időn várakozás, benne hűlt a tüzes láz is, kihalt rég a vágyakozás, öröklétünk üres frázis.   Kehelyben a kinyílt világ, hozzá kulcs [… Tovább]

Lecsatolja töltényövét holtak derekáról  a sors, lerakja a fegyvert  Holdra, Csillagokra, s elveszi minden örömét, hogy többé ne fájjon, hol élt, hol küzdött, nyert, s nem nyert, hisz ez ma az ember dolga. Álmodozik öröklét- ről, halhatatlanságról, közben halálra rettent, mintha igaz [… Tovább]

Miféle zaj von el, vagy lustaság miatt nem nézek életemre úgy, mint kellene – és miért hiszek a gy?zteseknek akkor, amikor magam gy?zök – azt mér’ nem hiszem. Ez volna hát er?m, örökség – a kétely, mert lefoszlik ingem, s [… Tovább]

      hamvassárga színnel mereng el? az este csillagtüskékkel feltépett, sötét teste mögül a hold. pilláid szálaira hull szét a fény. alszol. a nyirkos járda köve lásd, hazahozott. haldoklik a nyár. már tapintható illattal van jelenünkben az ?sz. elid?zött [… Tovább]

Vesznek a fények az ablak el?l… A szobába lassan a sötét bed?l. Ketyeg az óra a képek alatt, vacsora id? van, kell pár falat… Ropog a lépcs?, gázolok át, megadva az est halk szavát… Még villan a Nap a lombkoronán, [… Tovább]

Illusztráció: Hornyik Zoltán Merengő c. képe Te meg én ismét, ide jár őszi fény-jel, tétován árnyal, olyan szép a rajzolt kép, ki tudja meddig,     mikor borul be az ég…    

* Nem érdekel, tegnap merre jártál, és az sem, hogy tegnap kivel voltál, ne mondj semmit, az már rég múltidő, most velem vagy, most a mát vedd elő!   Nem érdekel, tegnap kit öleltél, az sem, hogy régen kiket szerettél, [… Tovább]

Káprázat terül lassan már eléd, hegyek mögött lemenőben a nap, csak Isten figyel csendesen feléd, felhők szakadnak a szomj esőt kap.   Fűzfa bólogat lenn a tóparton, sötét árnyék játszik a víz tükrén, fáradtan érkezik már az alkony, tűznyelvek ruhája [… Tovább]

* Zeneajánló: Money — L. Minelli  http://www.youtube.com/watch?v=rkRIbUT6u7Q     Mint megszállott hajszoltam a javakat,                               hittem édesen mérgező szavakat,                                      idéztem sikító szemű szellemet,                                           eladtam értük védtelen lelkemet.   Most koldus kezem suttog ezer imát,         dugába dőlt minden, nincs [… Tovább]

  felforgattad földem honomhazámkimetszetted s magad köré növesztetted bel?lem gyökértelenségem félszein nevel?döttálmaims lettél simulón óvó otthontalanság  indáim lelked békéje körülönmagamig kapaszkodhattak belédminden kevés már és épp eléga leveg? a zsákban el?hordott melegfelf?ti szobánks ahogy meghagyod nekem a teretösszeszorul a messzeátszitál a téli hajnalok [… Tovább]

*       Rózsám, rózsám, édes rózsám, Lehajlott, jaj ágad, Csillagokra nem tekintsz már, Bólogat a vágyad.   Szép virágod keresztté vált, Szirmaid száradnak, Akik eddig fentről néztek, Ma már lenn siratnak.   Rózsám, rózsám, édes rózsám, Ilyen a [… Tovább]

Várja fiú, várja leány,Várja kövér, várja sovány, Várja szegény s még szegényebb, Várja rút és összeégett, Szép is várja fejadagját,Kis és nagy mind várja jussát,Sokan várják, egyre többen,Azt kívánom, te sohasem…

http://youtu.be/adF1_Xz1VuU Egy sötét sarkon vártalak,villództak árva házfalaka lámpák szünetjelében. Tömjént sodort a szél felém,az est lerészegült, kimértsóhajjal legyintett képen. Lehet zenélt vagy sírt a sín,míg ívén átbucskázó kínkövetett nyomodat félve. Most újra ég a lámpasor,a fénye fákon áthatol,árnyékom szökik az égbe. Míg kart a [… Tovább]

Örök, mint az Isten,Rövid, mint az élet,Lám, nélküle nincsenSem vég, sem ítélet; Sorsod ha feléledMiatta és benne,ÚjjászületésedÖrömünnep lenne.

Ólomüveg mozaikján kandikál a napsugár,mintát színez múlt kövére, nyomában legenda jár… Dísz nélküli oltár el?tttérdepel a gondolat,elmém fehér papírosánárnyék rajzol foltokat. Ó-századok csosszanásaveri fel most csendemet,mint egy fénykép: szinte látom,a múlt beszív, eltemet…

  Mozdulatlanul állok az ?szben, mint egy megbocsáthatatlan m?remek. Arcom hiábavaló hómez?, tekintetem teliholdjai az elhurcolt szeret?ké. Szökésben vagyok.  

Csanálosi Tibor: “KÜLÖNÖS KÉK TÜNDÖKLÉS”   csillagtalan éjszakán  játszunk angyalosat felrajzolom az égboltra lelked mozdulatlan most az isten   fázik meztelen testem rézkilincsre szálanként tekered gyöngülő lélegzetem pisla fényben angyal figyel        

Bohócok röhögnek rajtunk Nélkülünk foszlik a nyár Különből együttbe hajlunk Türelmünk ránk kiabál   Semmivé porlad a minden Ködlepte dzsungel a rég Lesz-e még holnap a nincsen Lesz-e időnkből elég   Vágyaim köröttem ülnek Sámándob túlélni hív Vadakká így szelidülnek [… Tovább]

Finomabb az íz, ha az érzék kifényesítve.   Irigyebb a véred, ha magánnyal hevíted.   Zord féltékenység szájad, megharapnának.   Kietlen csend a szó. Formába önt a kimondanivaló.   Ami régen volt, mában sompolyog, nem utálat.