Nap: 2012.09.26.

Fehér falak veszik körül meggyötört lelkem… Halkan súg fülembe igét egy rideg, kósza szellem. Mindent árnyak fednek, szemhéj lassan bezár… ?rzött, józan tudatomat elfedte a homály. Kinyílik egy édenkert, fényben áll ott legbelül… Gondolatok fiókban, minden helyére kerül. S belémnyilal [… Tovább]

  Gyerekek voltunk, félig öntudatlan éltük életünk virradat-korát. Vígan telt id?nk egész napon át gondtalan játszva bársonyos homokban.   Váraink polcolt, sz?k alagútján versenyt kúsztunk. (Fenn büszkén a bástya.) Tiéd összed?lt. Romok kapitánya, – Most a tiédben játszunk tovább – [… Tovább]

  Ne hagyjuk!   ne hagyjuk veszni erdeinket ?k segítették eleinket   fáiból lett bölcs?nk koporsónk szék asztal ágy édes otthonok   ízes gyümölcsök enyhítették szomjunk vadjaikat elejtvén   gyomrunk éhsége csillapodott fáradó testünk elnyugodott   lombsátor alatt heverészve felnéztünk [… Tovább]

?szül? tincsei homlokába hullnak,fáradt szemébe könnycseppek tolulnak.Lángoló szerelmét elfeledni készül –hiába fáj, mégis itt hagyja végül. Nem érzi már perzsel? tüzét a vágynak,kih?lt helyére befészkelt a bánat.Téli éjszakákon álmait fagyasztja,s bel?lük ébred fel jöv? tavaszra…

érted szemembe hulltál.akaratlan mozdulattalölellek tovább.szimmetrikus világunkbanegy újabb fehér foltveszett a múltba.most már csakellenem harcolok.érted.

… most levághatjátok a széleket, hogy megkapjátok a szívformát… (részlet a készítési útmutatóból)     papírzsebkendőből hajtogatott véletlenszerű szívorigamiban gyakorlatlan hiánykönnyek áramlata csitult   csitt kicsi szívem ne félj az ismeretlentől ne mondd hogy nem érdemled a boldogságot   tizennégy [… Tovább]

Mit tudom én miért,De szeretlek nagyon.Csak Isten, ki megért, Mert neki még hagyom. A mindenség feszít, Mert rákattant a zár,S most belülr?l nyerít Ki rám egy vészmadár. És zöldre vált a Hold, Mert ? is beteg lett,S fekszünk, mint sötét [… Tovább]

Elmesélik a sejtjeim, mit álmodott a nagyapám. Már korábban is láttalak. Most n? a szívem, és nagy a szám. Mint egy pisztolyt, el?rántalak.   Elmesélik a Vár fái, kik sétáltak a házasságig. Mint régi ruhák vállfái, ellógunk a száraz vázig. [… Tovább]

Saját fotó     Mint pincemélyen                            Koosán Ildikó     Bennem, ha szavak ébredeznek csöndesen várok és hagyom, felismerem, bet?kké lesznek, s majd fehér lapra írhatom;   a gondolatnak szárnyat adnak, a képzeletnek képeket, megnyugtatnak, vagy elragadnak, [… Tovább]

Holnap elküldöm ma még  nem, templommorzsák  a tenyeremben. Mentsen meg téged, ha engem már nem bír,   adjon neked azt, ami bel?lem hír,   melege t?lem tebenned érjen egésszé,    hogy amit nem látsz, váljon érzéssé,   lelkem rajta, templommorzsányi [… Tovább]

Múló id? vizén ring a csónakremény,fény vonja be a kerteket,a nap is lágyan rám nevet,de odébb árny kúszik már:sajnos elfutott a nyár,lassan idézve a telet ?sz cipel reggeli deretaz év h?l? tenyerén…