Vers

Ébredés (IV)

Versemben most álmodom,az ébredés oltalom: a hajnalok kusza rendjébe belebotlom. Teszem megszokott dolgaim,és mint máskor, most sem találok kiutat.Egy korai bentlakó matatkiforgatott zsebeimben,csak egy falat kenyérre, ha telik.Végleg elnyelik a hangok a csendet,egy kukásautó csörömpölvevág közöttük rendet. Amint az egyik [… Tovább]

Vers

NÉLKÜLEDNAP

  Párás félhomály, csobbanás, – egy medencényi ölelés – hullámok háromnegyedben, táncolnak néma testemen.   Sietve négynegyedre vált oly’ rég nem élt szimfóniát kezd újra s újra, végtelen időt a partra kitolva.   Elmerülve habjaiban, sodort múltamból jelenbe, ez élet-hozó [… Tovább]

Vers

Varázsos éj

Varázsos éj Csurran a holdfény Méz csordul csillagokra Langyos fuvallat szomját oltja S ráfekszik a víz fodorra Lágyan, csókjával illeti, A vágy élteti   Ökörnyál libben Csíz, vékony nádszálon Cserren, menyétről álmodik Ponty fürdik sárga fényben Lágyan, hűs víz csacsog [… Tovább]

Vers

Kritikai allűrök

(Kritika Mary Shelley: Frankenstein c. regényéhez)   Beözönlik a fény a sötétség labirintusába, végigsimítja kocsiderekát, féltő kezed még nem volt ennyire biztos saját útjában. Elszánt törekvésed idegláz gyötri, szemedben a kedvetlen látomás tompa képe cirádázik.   Komor táj kerítésén túl [… Tovább]

Mese

A fuvola hangja

  Egyszer régen, amikor még a patakparton tündérlányok táncoltak, gyönyör? fuvolaszóra, amikor a báránykákat fehérgatyás legénykék legeltették, amikor három nap tett ki egy esztend?t, élt egy szomorúszem? szépséges lányka. Azért szomorkodott, azért búslakodott, mert elveszett legszebb báránykája. A szép bárány [… Tovább]

Vers

Selyemigen blúz

Csikordulnak a hangok valami ellebben a szem el?tt, egy lepel, egy kend?, selyemigen blúzát veti a szerelem.   Gombjai r?zseszemek, lángok, tüzeket szítanak vad álmok. Tente vétek, aludj hiába hibák, elkoptatok.   Vetkezik a tudat keze épp magasban, elegáns kis [… Tovább]

Elbeszélés

Karesz 3.

*     3.     Az események minden képzeletet felülírtak, és felülmúltak. Karesz láthatta a várost ismét szétlőtt állapotban. Utána néma csend. Minden elcsendesedett, s azok, akik itthon maradtak, szemlesütve jártak. Indulatot nem árultak el a póker arcok. Karesz [… Tovább]

Vers

A füledben

    A füledben MP3. Nem tudom, milyen zenemez?kön lépkedsz, táncolsz, lebegsz, szállsz, kiterülsz.   Jó látni így téged! Lehunyt szemeid mögött hullámok, szell?k, vihar vált zúgó nyugalmat –   ilyesmi a hangm?vészet lényege, nem? Hogy kerget?znék ott veled, játékosan [… Tovább]

Vers

– sepillanat –

Fotó: Fotóház – Astroman11     Szél szalad a t?zfalon, száz lába lég, az asztalon pohár, pókháló remeg egy ócska kettes létra harmadik fokán. A hajnal tág, akár a tér, lassan besz?r?dik az ablakon a fény, mi végtelen s kezdett?l [… Tovább]

Vers

Esélyek

* http://youtu.be/suAeAjDd5Fo     Egy kalap alatt élet és halál… nem érdekel holnap rám melyik talál. Ha bármelyikért könyékig nyúlok, ugyanabban a mocsárban túrok. Az egyikben most éppen vétkezek, nem becsülve a fényt, a kék hegyet, a másikban majd vétkemben [… Tovább]

Vers

Istennel szembe

  Senkivel se vagyok jó, s unom, hogy senki se tesz jót velem. Biztosan egyedül azt tudom: kis lyuk vagyok, nagy óvszeren.   Nem gy?jtök pontokat a kártyán, s nem tudom visszaváltani. Enyém az ?sz sebe a járdán, enyémek a [… Tovább]

Vers

Ha kihalnak a fények

Meddig látod a felkelő napot és az égen ragyogó csillagot, ha kihalnak a fények?   Érzed-e még az esőcsepp ízét, mikor nézed a szivárvány ívét, ha erősek a vétkek?   Futsz-e mezítláb harmatos réten, látsz sólymot repülni fenn az égen, [… Tovább]

Vers

Szobrász

  Föld alá bújok el?led, önmagamra húzom halott-szagú szemfed?met. Arcomon, mely jéghideggé meredt,  enyészet virul,   rá mindörökké tartó  hallgatag alkonyat simul, mozdulatlan fehér  márvány mellkasom, mit a halálszobrász éppen befejezett. A régi elhagyatott kis temet?ben egyszer? sírhantom  fölött éjfekete [… Tovább]

Vers

Magány

Kép: Horváth Piroska   Nyüzsgő embertömeg,     ricsajos varázs,       vad hajtás rajtam.        Szálfa magam vagyok          gyökértől lombig.  Kiszúrt éggömb felettem,  alattam szétfolyt lávalég.   Hiába vesz körül, vonz, ölel árnyéktalan [… Tovább]

Vers

Patinás álmok

A patinás álmok udvaráncsak kopár felület a tér,minden hang tompánés feleslegesen él.Körmönfont gondjainkralusta kín a válasz,semmi nem változik,csak a látszat számít.Én csak egy vagyok,másnak csak szám(ítok),rám aggatott hiteimbentovább nem ámítok.Hátunkban az id?túl messze barangolt,záros kincseimmelmesszire nem jutok.Harsog és simogata szürke [… Tovább]

Vers

Arany bet?k

Szememb?l hulltak a könnyek, a csendes es?cseppekkel fájón összekeveredtek.   “Élt hatvankilenc évet” a bet?k aranylón fénylettek, örökre lelkembe égtek.