Nap: 2012.09.06.

Mi jobb, mint elfeledni – akár egy új teremtés, olyan lesz a világ.   Hová a nagy sietség, ideg és izomlázak – az érkezés: te vagy.   Miért megfogalmazni, ki szóban él, hazug csak – maradj a csöndednél.   Amit [… Tovább]

  csak mert elvárnák téged meg sosem írlak bet?k oltárára hiába nem vetlek inkább csak ringatlak szívem rezdülésiben … visellek       http://www.youtube.com/watch?v=cSjhC_UihKY&feature=related  

  lerajzoltad Istentcsak átalakult bennedszéjjelbomlotts mint egy puzzle képeta mennyboltra kiraktadmost figyel fáradhatatlanlátod nesztelenmég hintázik a bodzabokronjátszik a hajnali fénnyels hallgatja a szívverésem  

  Igent mondok a lehetetlenre – vonzó kihívás –  megingatni nem hagyom magam ha véremet veszik is nem tévedhetek Csak a biztos rémít meg mit készen kapok bátorítatlanul ha nincs legyőzött csak győztes sosincs-kétely játék a harc s kudarc minden [… Tovább]

Aranyláng-mosolyát bontja a virradat. Lüktet? tengerszív veri a partokat. Álmodik a homály. Dereng? háztet?k. Öntudatlan testtel fél-alvók, ébred?k. Ne kérdezzetek az ébred?k álmáról, lehunyt szemem mögött delel? Nap lángol.

Illusztráció: Angelica Privalihin képe   Különös dallam, zsongó szív – zene, álmodó vágyak, örök kételyek, félig hunyt szemek… Lélegzeted vállamon. Altat, álmodom.   Titkod – megfejteni nem tudom.    

Fotó: Kép webhelye: netambulancia.hu     Megkérdezted, de keveredik bennem,szín vagy szó az, ha kéne nélkülözzem,tán biztatóbb egy kedves “ugyan szívem”,vagy nyugtatóbb, ha simogathat szemem? A dallamok, ha végigfutnak rajtam,fülem hagyja, hogy szívemmel is halljam,de az éjszakát felváltja a nappal,hogy [… Tovább]

  Gyengédség, nyugalom, türelem, harmónia – ezek a dolgok mostanában úgy hiányoznak. Ha talpig fehérbe öltözök munkába menet, előre elképzelem, vajon ez azért van, mert ma szembe jön az én napfényesebb felem? Nincs titok, meglepetés, feketén-fehéren lüktet a képzelet, sok [… Tovább]

                                                                Egyetlen sorra, betűre,                                                                 írásjelre mindent? Akár                                                                 egy ékezetre is, ha van                                                                 valós esély, hogy élni tud.    

    N? vagy, könnyen sírsz, kacagsz. Szemedb?l ilyenkor kicsordulnak az érzéscsönd fényes gyöngyei.   Ezzel akaratlanul t?rbe ejtesz! Zavarba hozol, meghatódom és sajnállak. Hallgatok. Önfeledt perceink   jutnak eszembe ilyenkor: kacagás semmiségeken, egy kósza fagylaltos délután.   A töredékekb?l [… Tovább]

  Szemem gazdátlan, fekete, mint a kiköpött dinnyemagok. Létezik-e pupillakút, amiben tiszta, s jó vagyok?!   Vigasztalan ölelnélek! de kezem soha nem ér el. A várost felsebzi az ?sz varas vadgesztenye-levéllel.