Vers

Vakon helyes

Embriós bizalmadat lassan mélyembe rejted. Vakon helyes minden szavad, palástolom, fáradt vagyok. Holdkórosan hozzád megyek, két tenyérnyi jóság-mágnes borogatna szőrén-szálán, eldicsekedné a szájam, hogy zabolázunk mi vágyat, szeretjük a kaszáspókot, kert sarkába bekuckózott.

Egyéb

Eseményekben

(Scheffer János fotója – Kacsafarkú szender)   Meghalt a cicánk, azóta madárvigadalom a kertünk, szorgos rigók szántanak, esnek a körtének, s cinkék; az a fakopáncs egész a föld közelébe merészkedik, amelyik kánikulában a fiamra esett, s pihegett a melegt?l, locsolni [… Tovább]

Vers

Horzsol az id?

  Rongyruhákat rajzol a szél mikor az égre gubancolja álmaim, és én csak fekszem a f?ben a hamvain. Minden elmúlt id? lábnyomán porba kócolt remények honán, hideg f?szálak ölében és porkóstoló föld érik meg a kezemben.   Tenyerem melegében a [… Tovább]

Egyéb

horoszkóp házak

Ha fölbolydulna a szelekció, radart figyelő gondolatdara búsörlőn csavarodna a fejből és tipegne betűnként billentyűzetből a képernyőre. Csendes ház a nyolcas, sokasodik a múlttal, kis tárgyakat alakít újra. Lélektelivé szobrászkodná az akibújtat. Biztonságot ad, babusgatná a fel-dara-bolt a részletezettet, hisz [… Tovább]

Vers

Felújítás

*   Hogy lehetne megcsinálni, Földet égre kalapálni, ne mozduljon semmi balra, jobbra se lengjen a sarka, se a fenti ne fagyja át lejjebb fekvő földnek porát, de a déli is maradjon, Egyenlítőn ne haladjon, s ha így rögzült, pördítenénk, [… Tovább]

Vers

Izzó, ?szi csipkebokron

  Egyszer? vagyok, s védtelen, mint a tiszta szembogarak. Szebb vagy, mint a b?n, mint isten. És sokkal irgalmatlanabb.   Mint egy megígért lázálmot, várlak. Túl seblázon, poklon. Öngyilkos levelek vagyunk izzó, ?szi csipkebokron.  

Vers

Csendes Ház

*       (Kortsmáros Zoltán és társai II. performance-a)     Ne a sötétbe gyere a fényre lépcső ívére felfelé húz a tér térhuzat   huzattalan ne unj ne untass opál nyugalom ringását érezd térj be üvegízű tengeráram hullámterébe [… Tovább]

Vers

Remény

      Mesterséges fényhez szoktatom  magam, az éles kontúrok rég bántják szemem,   a harcot még pólyából kilépve kellett volna kezdenem,   mert ma szegény a szó – a sikoly is néma – bulimiás a táj: nemsokára elfogy végső [… Tovább]