Nap: 2012.09.10.

  Ma is csak annyi vagyok, mint tegnap voltam, se több, se kevesebb a valaminél, a valakinél, kir?l nem szeretném, ha kérdeznének, a semminél, amibe minden beleférhet; ma is csak annyi vagyok, mint eddig voltam, de azt, hogy az mennyi, [… Tovább]

*       Piros tulipánnak szirma, Táncot jár a fennvalóba’, Magasságban perdül nekem, Keringőzve száll felettem, jaj.   Fehér ibolya virága, Ráhajlott a vágyaimra, Álmaimban békét nyílott, Lelkemben magyar dalt dúdolt, jaj.   Zölderdő közepén járok, Égig érő fák [… Tovább]

*   Emcé a négyzeten rám borul, az ÉN velem szemben bámul. Valahol Helsingör várfoka, koponyával csont-kezemben – őrült képzetek, halott létezés. Kegyetlen vetem mélybe a fejet (és visszabámulok a várfokra,           önmagamra).

Szép vagy, hajad a ragyogás,mint érett almába, beléd harapnék,de orromat megcsapja a rohadás –plasztik baba vagy, belül légüres tér,te is a pénzért adott szexre születtél.

Nézd, hogy várok törötten, árván,krétaporként a fekete táblántapadok rád, és egyre kopok,ujjaid között tovább fogyok. Kapaszkodom egy halk sikolyba,jeltelen diófa koporsómba,fürkésznek ismeretlen szemek,megismernek még, amíg lehet? Kinyújtott kezed takaróm ma,holnapra jut-e – mondd, ki tudja,földet érek és széjjelporladok,a világban egy [… Tovább]

  Akármi hosszú életem, azt kétszer úgyse élhetem, elég, ha egyike alatt kifogy belőlem kedv, harag, csak egy kőhajintásnyira raktam követ a csúzliba, a számban sosem volt cumi, csak piros bicikligumi, azzal lehetett messzire belelőni a semmibe, és ipszilon fámon [… Tovább]

  Gyengék a szeret?k. Gyengék. Váltóláz ver és verejték. Magam vagyok, babonásan. B?nös a feltámadásban.   Rágom rácsait a testnek, úgy élek, mint a fegyencek. Ásom, ásom, ha nem vagy itt, hiányod futóárkait.  

hozzámtól belémés most nem látlakíriszem tiszta vérvörös alkonyokatcsapol a majdés szívemig csúszószavaid nyugtatnakkitart hajnalig az éjse növi túl sohaönmaga mély bársonyánakcsendpelyheitcsak néha hamuszín?reprüszkölné el álmainkés torkunkra fojt rezdül? leheteketátmerengni próbál mégisbel?led szívem körül a kikelet

A kísértés sosem volt barátom, de én mindig hittem neki,amit hónapokig építek,? percek alatt eltemeti,szivárványt rajzol,s hiteget, alatta arany vár,de minden, mi elém tornyosul,csak akadály. Nincs léte a voltnak,ígéret marad a mában,holnapra majd helyén lesz a szív,s nem torpan többé meg [… Tovább]