A kísértés sosem volt barátom,
de én mindig hittem neki,
amit hónapokig építek,
? percek alatt eltemeti,
szivárványt rajzol,
s hiteget, alatta arany vár,
de minden, mi elém tornyosul,
csak akadály.
Nincs léte a voltnak,
ígéret marad a mában,
holnapra majd helyén lesz a szív,
s nem torpan többé meg az agy
a gondolkodás felén.
Amit a kísértés ad
csak percnyi csoda,
emlékeket hagy arról,
mily ostoba is a lélek,
kezemben szorongatom,
hátranéz,
el?tte állok,
fordul a gyomrom.
hányok.
