Vers

Éjzengő

  Ujjam hegyén vagy, végtelen, éjszakámba rajzollak, tágra nyílt szememben holdam légy, távolillatú, sejtelmes éncsillagom, veled lüktető éjmagam világa.   Sötétembe feledett rezgő húr kifeszülve én és én között, mérhetetlen idő távolából pendülő hang, mélyből mélybe.   A megfellebbezhetetlen létezés. [… Tovább]

vegyes

Mi van e mosoly mögött?

ma álltam volna az oldaladon ennyi jó érzés volna talán büszkélkednék végre egy másik fityeg? gombbal ez önmagában durva de az érzés kisepri az eddigieket kivéve azt mit tanulni jó együtérzek magammal és úgy szánom csupán mint az oldaladon elképzelt [… Tovább]

Vers

SUB ROSA

    hajnali gyöngyvér összehalkult szavakban életre keltél     ím lettél virág emléktűzmelegnél – itt – tél dere vár rád     mit tegyek érted hogy magunkból a vétket kimagyarázzam  

Vers

Múltba futó gondolat

Végigtipeg a fény a promenádon, tüllel ékes kis fehér kalapja – padon pihen fél évszázadnyi álom,a békeid?t még tenyerén tartja… Teát szürcsöl sok nagyvilági dáma– cselédek gondja otthon, tisztaság –a sétány szivárvány-színpompája:szívet derít itt millió virág… Napsugár játszik folyó huncut [… Tovább]

Vers

Imago

kép: Alexander Jansson – The Groove   Sűrű légben céltalanul elszabadult papírsárkány, hosszú gyászbeszéde rekedt szavú szélnek, örökké elégedetlen sóhaj, ez voltam én.   Mosolyomban hajnali lámpás pislákolta lepketáncát, űzött erdei vad is voltam — autók reflektorába belekábult, hunyorgó szemmel [… Tovább]

Vers

Ami nincs

Voltam hajadon, hajdan hatalom; voltam szerelem, gyengéd érzelem; voltam feleség, vagyok anya még; voltam szeret?, lettem temet?; vagyok hitetlen, vakon hirtelen; voltam hív?, vagyok mint n?, ki volt, hogy naivan hitte, ami van, látta ami jött, s mindent ami köt, voltam valami, lettem az, ami: hajdan hatalom voltam? tagadom –  vagyok, ami nincs, semmi ez a kincs.

Vers

megszülöm

  kezed hátára ejtett állal kettőnk közt most te vagy a nő ábrándoznál hátha szerelem ez és a világirodalmat hurcolászod magaddal alkoholistaként vagy szétroncsolt hangszálad mert istenhez a kötéllétrán jógaülésből üstökösként huzamosan nekilökődsz én pedig egy kopott tükörben keresem a [… Tovább]

Vers

Szomorú vagyok

(a kép saját alkotás)     Szomorú vagyok attól, amit elmesélsz. Érzés-majmolás. De mondd csak: tehetnék jobbat? El?vett   a múltad… Emlékre emlék sorjázik, bontakozó keservek, ahogy megvilágítasz új s új   összefüggést. Annyi rossz dolog, kevéske jóval. Érdekel, hogyne! [… Tovább]

Vers

ÖlelkezŐ árnyak

  Árnyak ölelkeznek a fák közti sétányon, Testük simulása néma szenvedély, Karcsú sziluettjük eleven az éjben, Cinkosuk a bűvös augusztusi ég.   Hajnaltájt, míg vánkosán vergődik az álom, Kaján mosolyával szemléli a hold, Amint távolodnak egymástól az árnyak, Csak emlékük [… Tovább]

Elbeszélés

Karesz 1.

*     Az utca teljesen néptelen, látszik, hogy az emberek az ablakok mögé bújtak a mindennapok elől. Különben is: Itt egyelőre semmi nem történik az eseti utcabálokon kívül. Legfeljebb egy kolompolással járó lakógyűlés. A kirakatok betörve, üresen tátognak. Ha [… Tovább]

Hírek

BEMUTAT: S. Szabó István: HANGOK

A Magyar Dráma Napja alkalmából bemutatják S. Szabó István: Hangok cím? drámáját       „Valami idétlen színdarabbal kínlódtam, melyet a Magyar Rádió drámapályázatára szerettem volna elküldeni, sok évvel ezelőtt. Rengeteg szereplős, se füle, se farka darabnak indult. Olyannak, amilyen [… Tovább]