Nap: 2012.09.03.

  Ujjam hegyén vagy, végtelen, éjszakámba rajzollak, tágra nyílt szememben holdam légy, távolillatú, sejtelmes éncsillagom, veled lüktető éjmagam világa.   Sötétembe feledett rezgő húr kifeszülve én és én között, mérhetetlen idő távolából pendülő hang, mélyből mélybe.   A megfellebbezhetetlen létezés. [… Tovább]

    hajnali gyöngyvér összehalkult szavakban életre keltél     ím lettél virág emléktűzmelegnél – itt – tél dere vár rád     mit tegyek érted hogy magunkból a vétket kimagyarázzam  

Végigtipeg a fény a promenádon, tüllel ékes kis fehér kalapja – padon pihen fél évszázadnyi álom,a békeid?t még tenyerén tartja… Teát szürcsöl sok nagyvilági dáma– cselédek gondja otthon, tisztaság –a sétány szivárvány-színpompája:szívet derít itt millió virág… Napsugár játszik folyó huncut [… Tovább]

kép: Alexander Jansson – The Groove   Sűrű légben céltalanul elszabadult papírsárkány, hosszú gyászbeszéde rekedt szavú szélnek, örökké elégedetlen sóhaj, ez voltam én.   Mosolyomban hajnali lámpás pislákolta lepketáncát, űzött erdei vad is voltam — autók reflektorába belekábult, hunyorgó szemmel [… Tovább]

Van esélyem a mozdulatlanságra, míg esélytelenül is lassulok, többet tudok már, mint amennyit értek, bár azt is értem, amit nem tudok.

(a kép saját alkotás)     Szomorú vagyok attól, amit elmesélsz. Érzés-majmolás. De mondd csak: tehetnék jobbat? El?vett   a múltad… Emlékre emlék sorjázik, bontakozó keservek, ahogy megvilágítasz új s új   összefüggést. Annyi rossz dolog, kevéske jóval. Érdekel, hogyne! [… Tovább]

  Árnyak ölelkeznek a fák közti sétányon, Testük simulása néma szenvedély, Karcsú sziluettjük eleven az éjben, Cinkosuk a bűvös augusztusi ég.   Hajnaltájt, míg vánkosán vergődik az álom, Kaján mosolyával szemléli a hold, Amint távolodnak egymástól az árnyak, Csak emlékük [… Tovább]