Végigtipeg a fény a promenádon,
tüllel ékes kis fehér kalapja
– padon pihen fél évszázadnyi álom,
a békeid?t még tenyerén tartja…
Teát szürcsöl sok nagyvilági dáma
– cselédek gondja otthon, tisztaság –
a sétány szivárvány-színpompája:
szívet derít itt millió virág…
Napsugár játszik folyó huncut fodrán,
a hídról int a múltnak szelleme,
kövén fiákerló patkója koppan,
lelkem a messzi múltba illan el vele…
