Nap: 2012.09.09.

Valami különös áhítat lengi be a szobát, Az éjszaka csendje kúszik fel a lábamon, Ahogy ülök a fotelban mozdulatlanul, El?ttem egy tükör és csak nézem hangtalanul. Valami különös vágy járja át a testem, Néha megremegek, a szívem zakatol hangosan, Pupillám [… Tovább]

    Rezgőnyár-gyökérből kezdődött sarjadzás, ágatlan törzsből nőtt titkon a friss hajtás,   most szép, szív alakú levélkéit hozza, s karjait kinyújtja a szeretet felé.  

*     még mindig karodban, a függöny résén beszökő halvány fény talán erősebb már az arcodon, így rajzol emlékké… tudom, még nem alszol, vállamon pihensz csendben, lehunyt szemmel…   nemsokára indulnom kell, finoman ölelem át félálmod, összesimulni ezer ponton, [… Tovább]

(Kép: Horváth Piroska)   Emberi sors ez, jönnek egymás után, átbújnak a Föld éltető gomblukán. Parányi testük oly szárnybaszökkenő,f enn tűzvörösbe, lenn enyhe zöldbe nő.   Szemben a széllel a hitük lesz erős, sok senki, búvógaz közt mind lengehős. Talpon [… Tovább]

szinte most is érzem az olajos magok illatát ahogy a nap száradásig égeti őket kezem még őrzi a lenyomatot ujjaim nem felejtik el a szirmok táncát kinyújtott tenyeremből a verebek csipegettek s vígan szárnyra kelve verték fel a csendet   [… Tovább]

láthatatlan papírra színtelen tintával írvalejegyezték álomkezekegyszer boldog leszek veled a jóslat ím beteljesültablakomba egy angyal ültkarod közé sodort a szél– hársfámról már hullt a levél ?sz festegette kertemets te mondtad hogy szíved szerets mire a hó – lágy takaróbevonta fázós [… Tovább]

    Lázálmos fiatalságunk ébredése az élet szűztelenítését hozta, mustármagnyi gyenge fohász szidalmakban szökkent szárba.   Távoli városok orgonahangja rend és feledés közé szorult, mint árva isten-tudás fája, ma csendes bölcsőnk rácsait támasztja.   Kimásznánk a fényre, sütkéreznénk nyugodtan, de [… Tovább]

  Bocsáthatatlan tudok szeretni, mint a gyilkosok, a vadak. Nyitva felejtett, nyári szemembe merültél, s megmosdattalak.   ?sz van. Nyúlik a madarak véje, mint az évgy?r?k a fában. Beteg szívverésbe bújtál, s dobogsz bennem, egyre szaporábban.   B?nös vagyok. Szemeid [… Tovább]

Kép: Koday László     Túl a bet?n                                    Koosán Ildikó     A bet?k értelmed szószilánkjai, illeszted,  szét- és  összerakhatod, mögéjük nyitod tükrös ablakod, tükörképed fog benne látszani,   bet?mozaiksor: élnek, díszlenek eszmék, érzelmek, tettek, érdemek; de [… Tovább]