Vers

Szerelem

    Zöldhátú cseresznyék lapultak bennem, értetlen keveredtem csended zajába. Ugye — nincs se kár, se fáj (?) „csupán” belénk szagolt a nyár.  

Egyéb

Grafoman

tarts meg kislány a legszebb zenékben eltoltuk már börtönrács bánatunk visszatáncol a fény lehúnyt szemed érinthetem hajnalban lelkem odaröppen álmodban a leckét írod a másik padban vagyok és sokkal több piros pont a jutalmam mégis téged szeretlek magam sem értem [… Tovább]

Vers

nmagamhoz

Valami különös áhítat lengi be a szobát, Az éjszaka csendje kúszik fel a lábamon, Ahogy ülök a fotelban mozdulatlanul, El?ttem egy tükör és csak nézem hangtalanul. Valami különös vágy járja át a testem, Néha megremegek, a szívem zakatol hangosan, Pupillám [… Tovább]

Humor

Némely limerick

Férfi-ego   Mindenki tudja az egód nagy, azt hiszed látszik a férfi agy, nem kell a fegyvered, máséval verdesed, bugyiba benyúlni bátor vagy.   Barbi-nő   Mindenki tudja a melled nagy, gyűszűbe szorult egy női agy, tipegsz a mocsárba, rózsaszín [… Tovább]

Vers

Gyökérhajtás

    Rezgőnyár-gyökérből kezdődött sarjadzás, ágatlan törzsből nőtt titkon a friss hajtás,   most szép, szív alakú levélkéit hozza, s karjait kinyújtja a szeretet felé.  

Vers

Hajnal felé

*     még mindig karodban, a függöny résén beszökő halvány fény talán erősebb már az arcodon, így rajzol emlékké… tudom, még nem alszol, vállamon pihensz csendben, lehunyt szemmel…   nemsokára indulnom kell, finoman ölelem át félálmod, összesimulni ezer ponton, [… Tovább]

Vers

Pipacsok

(Kép: Horváth Piroska)   Emberi sors ez, jönnek egymás után, átbújnak a Föld éltető gomblukán. Parányi testük oly szárnybaszökkenő,f enn tűzvörösbe, lenn enyhe zöldbe nő.   Szemben a széllel a hitük lesz erős, sok senki, búvógaz közt mind lengehős. Talpon [… Tovább]

Vers

Szívbe zárt pillanat

láthatatlan papírra színtelen tintával írvalejegyezték álomkezekegyszer boldog leszek veled a jóslat ím beteljesültablakomba egy angyal ültkarod közé sodort a szél– hársfámról már hullt a levél ?sz festegette kertemets te mondtad hogy szíved szerets mire a hó – lágy takaróbevonta fázós [… Tovább]

Vers

DE PROFUNDIS

    Lázálmos fiatalságunk ébredése az élet szűztelenítését hozta, mustármagnyi gyenge fohász szidalmakban szökkent szárba.   Távoli városok orgonahangja rend és feledés közé szorult, mint árva isten-tudás fája, ma csendes bölcsőnk rácsait támasztja.   Kimásznánk a fényre, sütkéreznénk nyugodtan, de [… Tovább]

Vers

Egyre szaporábban

  Bocsáthatatlan tudok szeretni, mint a gyilkosok, a vadak. Nyitva felejtett, nyári szemembe merültél, s megmosdattalak.   ?sz van. Nyúlik a madarak véje, mint az évgy?r?k a fában. Beteg szívverésbe bújtál, s dobogsz bennem, egyre szaporábban.   B?nös vagyok. Szemeid [… Tovább]

Novella

Magánymanó

Magam is meglepődtem mikor egy áprilisi estén a MÜPÁ-ban a harmadik emeleti karzaton az ülés alatt belerúgtam az aprócska, ezüstszínű dobozba. A koncert már befejeződött, a koncertlátogatók mind kifelé szállingóztak a nézőtérről. Mikor lehajoltam, láttam, hogy egy több hónapja lejárt [… Tovább]

Vers

Túl a bet?n

Kép: Koday László     Túl a bet?n                                    Koosán Ildikó     A bet?k értelmed szószilánkjai, illeszted,  szét- és  összerakhatod, mögéjük nyitod tükrös ablakod, tükörképed fog benne látszani,   bet?mozaiksor: élnek, díszlenek eszmék, érzelmek, tettek, érdemek; de [… Tovább]