Végh Szimonetta : nmagamhoz

Valami különös áhítat lengi be a szobát,

Az éjszaka csendje kúszik fel a lábamon,

Ahogy ülök a fotelban mozdulatlanul,

El?ttem egy tükör és csak nézem hangtalanul.

Valami különös vágy járja át a testem,

Néha megremegek, a szívem zakatol hangosan,

Pupillám kitágul, megmozdult a tükörben az alak,

Rezzenéstelen arccal nyúlok felé, de nem érem el.

Valami különös érzés ébredezik bennem,

Valaki nem hagyja, hogy tovább szunnyadjon,

Belémköltözött és járja a lelkem nesztelen,

A tükörb?l néz vissza rám, mégsem én vagyok.

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/