Nap: 2012.09.14.

Fényekben bújok meg, szétfoszló árnyékként,színekhez simulok, köztük barangolok,hálás vagyok minden apró kis sugárértés nem érdekel ha közöttük meghalok.A hallgató csend vagyok, vágyok szólani,de hallgatok, mert Ti dalok értem szóltok,bennetek ringok, jó nálatok hallgatniés nem érdekel ha köztetek meghalok.A jég vagyok, [… Tovább]

* http://www.zsefy.webege.com/badog_hold.html       A horganyégen mesterkéz már rég nyomot hagyott, de a bádog Holdon az idő is foltokat harapott. Kemencetűzben egyre fortyog időtlenül a ma. Ha kihunyna, a holnapé a jég kőpaplana.     Elektronok pingpongoznak sarki fény [… Tovább]

Porzik az út vad réteken, szétszórta Isten az időt, eső sem lesz még pénteken, szárazságtól minden kidőlt.   Cigánykereket hány a nap, szegény, hol fel, hol le bukik, az ősz időnként beleharap, és a nyár lassan megalkuszik.   Alacsonyan szállnak [… Tovább]

Vers Kőmüves Klárának   Horizont. Anyaföld fejpántja. Szaturnusz hullahoppkarikája. A Nap glóriája immár Klára.   Béklyóinkból kicsúszunk könnyen, ha erre száguld a fény. Igaz is, egy pillanat örökbe nőtten izzik.   Hanyag megalkuvás az élet? Isten szívéhez csendesedő az út. [… Tovább]

Mindig az idővel állok hadilábon. Gyorsan múlik a láz a görbén.   A fa fa marad. Minthogy virág a virág. Kisüt az utánam nap is.   Ha majd a számadás órája beköszönt, Uram mit tehetek eléd?

 kendőbe burkolta ráncok, mintha  ezeréves bekódolt öregséget hordoznának, kezükön az élet terhelte erezet, lassú mozdulattal oldják a csomót az anyagot  megemelve, ősz hajukat remegve simítják rendre, szemükben  még halványan ég a fiatalság tüze… de mégis… görnyedve lépkednek az este felé…