Egyéb

Rend a lelke

Jegyzet: Ó régen hallott régi ismer?s! Isten nyelvén szólítasz ismét. Bátorkodom felelni, emberi nyelven, vagy ahogyan tudok.   Míg kiskoromban begy?jtött kincseimb?l gyermekeim új karpereceket f?znek, itt termek e nyugodt berekben, írni óhajt, pötyögve bet?z kezem. Ó zománcos óra, hozzád [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Névnapi apokrif

felh?z a jöv? jobb ha rejti titkait   máriák szerények kölcsönzött égi fények milyen is lehet drága vagy fájdalmas ára  szörny? éjjelek táguló vágytalan ölek s túl a földi szenvedésen nehéz lehet az égi érdem  lám halálra kell  születni s [… Tovább]

Levél

Szép napot, Kedves!

  Szép napot, Kedves!   Bár engem még az éjszaka árnyai öleltek két szavam között, de mikor ez a szemedhez ér, te már a nappal kacérságával játszol, s fáradhatatlan kezeddel teszed ide-oda napod kíméletlen súlyát. Engem a kezd? ?szi éjszaka [… Tovább]

Vers

Búcsúzok

Fényekben bújok meg, szétfoszló árnyékként,színekhez simulok, köztük barangolok,hálás vagyok minden apró kis sugárértés nem érdekel ha közöttük meghalok.A hallgató csend vagyok, vágyok szólani,de hallgatok, mert Ti dalok értem szóltok,bennetek ringok, jó nálatok hallgatniés nem érdekel ha köztetek meghalok.A jég vagyok, [… Tovább]

vegyes

Illúzió kett?

átírt változat   Ez ugye púposan állva készül el most,TÁN letörölték a palatábláról nevemet; mehetek illúziókat tépni, s ha nehéz, jöhet még keservesebb is, hát nekiülök, eltépkedem mit már cipelni nem ildomos rágondolni sem, csak tépkedés közben látom amint fonnyadó [… Tovább]

Vers

Bádog Hold

* http://www.zsefy.webege.com/badog_hold.html       A horganyégen mesterkéz már rég nyomot hagyott, de a bádog Holdon az idő is foltokat harapott. Kemencetűzben egyre fortyog időtlenül a ma. Ha kihunyna, a holnapé a jég kőpaplana.     Elektronok pingpongoznak sarki fény [… Tovább]

Vers

Szarkalábak

Vers Kőmüves Klárának   Horizont. Anyaföld fejpántja. Szaturnusz hullahoppkarikája. A Nap glóriája immár Klára.   Béklyóinkból kicsúszunk könnyen, ha erre száguld a fény. Igaz is, egy pillanat örökbe nőtten izzik.   Hanyag megalkuvás az élet? Isten szívéhez csendesedő az út. [… Tovább]

Vers

Mindig

Mindig az idővel állok hadilábon. Gyorsan múlik a láz a görbén.   A fa fa marad. Minthogy virág a virág. Kisüt az utánam nap is.   Ha majd a számadás órája beköszönt, Uram mit tehetek eléd?

Vers

Megfáradt asszonyok

 kendőbe burkolta ráncok, mintha  ezeréves bekódolt öregséget hordoznának, kezükön az élet terhelte erezet, lassú mozdulattal oldják a csomót az anyagot  megemelve, ősz hajukat remegve simítják rendre, szemükben  még halványan ég a fiatalság tüze… de mégis… görnyedve lépkednek az este felé…