Marthi Anna : Illúzió kett?

átírt változat

 

Ez ugye púposan állva készül el most,
TÁN letörölték a palatábláról nevemet;
mehetek illúziókat tépni, s ha nehéz,
jöhet még keservesebb is, hát nekiülök,
eltépkedem mit már cipelni nem ildomos
rágondolni sem, csak tépkedés közben
látom amint fonnyadó kezeim közt
búsan ül, magába roskad egy papírdarab,
lehajtom szamárfülét e versnek, erre
sincs szükség már, lopva még eszembe
jut mi volt, mi még tüzét…á, kapar a torkom,
nem kívánok magamtól búcsúzni, csak
fehér ház el?tt padon ülve semmibe látni,
fecskefarkú sorbanállás leszek, s hátha
nekem is jut majd, eszembe vések újfent ezt-azt,
befejezetelennek hisszük mi nem kezd?dik el
másban, milyen humoros a világ nincs HÁT
baj, mégis eljön a változás…?

Legutóbbi módosítás: 2012.09.14. @ 07:07 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak