átírt változat
Ez ugye púposan állva készül el most,
TÁN letörölték a palatábláról nevemet;
mehetek illúziókat tépni, s ha nehéz,
jöhet még keservesebb is, hát nekiülök,
eltépkedem mit már cipelni nem ildomos
rágondolni sem, csak tépkedés közben
látom amint fonnyadó kezeim közt
búsan ül, magába roskad egy papírdarab,
lehajtom szamárfülét e versnek, erre
sincs szükség már, lopva még eszembe
jut mi volt, mi még tüzét…á, kapar a torkom,
nem kívánok magamtól búcsúzni, csak
fehér ház el?tt padon ülve semmibe látni,
fecskefarkú sorbanállás leszek, s hátha
nekem is jut majd, eszembe vések újfent ezt-azt,
befejezetelennek hisszük mi nem kezd?dik el
másban, milyen humoros a világ nincs HÁT
baj, mégis eljön a változás…?
