Egyéb

Margarin

             Crrr, crrr, crrr, crrr hallatszik a harmatos, hűvös éjszakában az egyre bágyadtabb élni akarást árasztó tücsökdal. A fűszálak egyre kevésbé melengetnek, és a nappali, még fénylő kellemeset, a szivárványszerűen sokszínű, többszörös udvarral körbevett Hold mégoly dagadt [… Tovább]

Vers

Sosem levél

Írtam egy levelet, fáról lehulló leheletet,majd ha olvasod, dideregni fog a dér az ablakodon.Írok még pár sort alulra,hajnalban hasadó els? szóra.Még egy kép elfér benne,ha akarod megnézed,talán csókot kér szép szemed.Elvinném én magam,de szárnyamról hullanak a tollak,és azt sem tudom,már [… Tovább]

Vers

Nyárból

    Nem volt ez nyár, ez ájulás volt, emlékezés sok árulásról, mikor a csönd magamra hagyott, kifeszített, megcirógatott; s mikorra már elhittem, itt van – ?szbe löktek, torokfájósba, és harsogás szívfájdítóan, másnak zene mindaz, mi itt van; enyém a [… Tovább]

Vers

Epilóg a jóemberekhez

* együttérző sóhajodon érzem mit ettél, még azt is, hogy a maradékot zacskóba csomagoltad, mert talán azzal segítettél egy hajléktalannak, hogy még a holnapba tudjon lépni, pedig hidd el, jobb lenne már, ha mosollyal arcán végleg elaludna, hisz ő is [… Tovább]

Sci-fi

Glórium

– Miért nem elég az az irat amit mi csinálunk? – Mert így csak egy szélhámosság az egész. Annak az elismervénynek amit mi adunk, sehol nincs nyoma, csak a mi komputerünkben. Aki meg nagyon kíváncsi, az másutt is érdeklődik.*   [… Tovább]

Vers

Empatikus szarkazmus

Paplan-kék egekre sz?rtemlék-fecniklógnak a felh?k szélein.A színtelen évekempatikus szarkazmusaesztelen tévedés.Pillantásod megértése: kötelesség.Makrancos tudatomfeltörekv?undor-felvonulás.Magamra hagyottan akiszínezettvalóságra hagyatkozom.

Vers

még vagy

Régóta folyamatban már az élve boncolás. A belső szervek közszemlére kitéve. Mily édesen dobog a szív, s közben bugyborékol a vér, szinte habzik. Mondhatni: tajtékot vet. A düh… vagy nem mondhatni? A tüdő hörög, levegőért esedez, ám a száj sarkában [… Tovább]

Vers

ELALVÁS ELŐTT

Mintha idődről leszakadoznának a megtörténtek, a várhatók, mintha hozzád gravitált világod atomjaira esne, és külön-külön, akár a cseppek, minden jelenvaló kötődés, egy-egy lélegzet esetleg igazodik a tiédhez, de a tárgyak már feltétel nélkül elfogadnak, messziről idegondolt jeleket fogsz föl, valahonnan [… Tovább]