Vers

Egyedem-begyedem

    Egyedem-begyedem pokoltánc, merre kéklik a mennyország… A sínek párhuzamosan futnak, sosemvolt tájak rohannak el mellettük. Por verte szélben suttognak az útszéli fák, a kopott bérházak fáradt szemeiket lassan becsukják. Mezítláb oson a tolvajcsend. A zaj nem terjed, csak [… Tovább]

Vers

Elhagy a Nyár

Elhagy a nyár.   Akár lehetne egy szerelem vége, ahogy lanyhul a tekintet tüze, mikor térdre ereszkedik az érzés, egykori kor kivégzése, új idő kezdete. Elvérzett, hiába védekezés, próbálkozás, – minden kevés. Utolérte őt a változás szele, máshol zörget halá [… Tovább]

Mese

Mesét mond a szél

    Volt Egyszer, óh, Vagy nem is volt, Nem tudom már Én sem. Nagyanyót Julkának hívták, Nagyon-nagyon régen. Rongybabát vitt hóna alatt, S volt nagy terefere, s Elmesélte Katókának: Daniról álmodott. El ne járjon ám a szájad, Hétpecsétes titok! [… Tovább]

Vers

Megrepedt

  Ütöttél. Hiába. Szám széle megrepedt. Satuzz a sírásba! Szidtalak eleget.   Ordítani kés?. Hallgatni korán van. Holdfogyatkozás n?tt dacból pupillámban.   Nem ütsz agyon, isten! Álmatlanabb vagyok. Íriszemen csillog csonka csillagzatod.  

Vers

Ne félj

  Nem mondhatom el fájdalmam senkinek, úgy járok a földön, mint egy idegen. Holt tenger lett a szívem, szenvedni kell, befelé csordul vére sebeimnek.   Csak én tudom, hogy lelkem miért remeg s mennyi vágyat fojtok vissza magamban vajúdva a [… Tovább]

Vers

Kiírlak magamból

Kaptam egy kommentet régi (férjem elvesztése kapcsán írt) versemhez…ez indította el a gondolatokat…       Kiírlak magamból – szállj lazán a széllel,nem köt e földhöz már semmiféle kényszer,hisz nem igáz éhség, nincs több földi gondod,testeden csak foszló álmaimat hordod. [… Tovább]

Vers

Turáni átok

* Istent nyertél magyar, vagy hitet veszítettél? Hátadon cipeled turáni átkod s várod, hogy e véráztatta földön istállókból szabadult lovak vad vágtája űzze tova rossz álmod, tapossa szét az átkot, mint útszéli libatopot. Élsz még a palettán, vagy már csak [… Tovább]

Vers

Ördög-kápolna

    Árnyék suhan át a házak falain, korhadt fatönkben a halál rémítő, kátrányfüst-létezést élők kínjain, körúti kocsma hangzavara szédítő.   A lebujban dáridó muzsika szól, részeg alakok tántorognak bátran, sisak fejükből a szomj sejtet rabol, zátonyra futott élet a [… Tovább]

Vers

Kora ősz

párát lehel ablakomra… Lassan rozsdabarna dió koppan… Hűs reggelek mélabúja párát lehel ablakomra.   Kora őszi napokon mi marad arcomon? Hulló levél fura rajza, mosoly redőim formázza.