Tiszai P Imre : Turáni átok

*

Istent nyertél magyar, vagy hitet veszítettél?

Hátadon cipeled turáni átkod s várod,

hogy e véráztatta földön istállókból szabadult

lovak vad vágtája űzze tova rossz álmod,

tapossa szét az átkot, mint útszéli libatopot.

Élsz még a palettán, vagy már csak mint

egy livornói Modigliani nyúzott fejű alakja

hallgatagon válogatsz a second-hand olcsó,

ledobott göncei között, magad „apróra” váltva?

Ha papír is zizzen zsebedben, talán betérsz

egy vizivárosi olcsó kiskocsma búfelejtő

pohár borára, miközben elnézed az „öreg cigányt”,

amint a hegedűtokból reszkető kézzel veszi  

sovány álla alá repedezett szerszámát,

és önfeledt közönnyel már feledett dalokat

csal ki a vad lovaktól lopott vonó-szálak

reszkető rángatásával, mert még él a dal.

Még füledben zsong valami az ősi puszták

végtelen világából és tudod, hogy csak térkép

őseid földje, itt csak tetszelegsz mint honfoglaló,

ebben a kihazudott országban, hol Isten is csak

mint egy erdőkerülő jár téged büntetni.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén