Nap: 2012.09.15.

Kép: Tóth Eszter – Kis szolgálólány Valaki javasolta, hogy néhány hete feltett Múltba futó gondolat c. versemet írjam meg a cseléd szemszögéb?l is. Megtörtént – itt van. Míg ‘naccsága’ a promenádon korzóz,s libben a napfény karján oly lazán,bizony, a sorsa [… Tovább]

    Esőért sóhajt a szomjas délután – akácok haldokolnak, ­ másodvirágzásuk öncsalás csupán –   így lobbanunk el mi is mind a ketten; nem érlel, csak aszállyal sújt a nyár,   árnyékká olvad a fény is lassan bennem, de [… Tovább]

* én csak vendég voltam itt a földön, mégis mindent láttam mert egyetlen-egy fénysugárban a mindenség benne van, meztelen talpam alatt az összes út végtelenbe futott, néhány megfáradt lépéssel bejártam a nagyvilágot, egyetlen csókomban égett ezer nő ajka a számon, [… Tovább]

  piros gyöngyszemek láncain átsütnek a kékek öt napot éltek év-színek égnek   a horizonton lámpapíros ünnepek mind sétálnak széles tömegekben ott itt – átlátszanak a fények tükrei mint az ég felé nyújtott kezek ujjpercei felemelve nézik a változást erezetet [… Tovább]

Mozdíthatatlan vagyok. Mikor senki – te, te érts meg! Nincs bennem félsz, se részvét, szemem üres madárfészek.   Nincsenek babonák sem, csak az ?sz. Ólmos, kegyetlen. Mint Hirosima, égek nyitva felejtett szemedben.

Legyek mese lelkedben,érezd, hogy béke vár rád,legyek álom az éjben,s egeden sápadt szivárvány. Te légy nekem a fényem– szemednek csillanása –lássak a sötét éjben,most nem is vágyom másra. Hallgassuk csenddé az éjfélselyemlágy puha fátylát,s csak távolról halljuk – a szélfinom [… Tovább]

      Nem mesélek tovább, inkább álmaimat élem. Félelmem megszülte fájdalmam, majd fájdalmam a reményt, s vágyainkat — nem is lehetett másképp — Sőt, továbblépve, már felderengett a fény is, szemedből csillant felém. Segítenék, mert úgy érzem, eljött az [… Tovább]