A tücsök és a hangya

*
(meghallgatom)

 

Tücsök koma csak ciripelt este,

az álmos hangyát zajával felverte.

Dühös kis hangyánk, ki dolgozott a nyáron,

mérgesen kiabált hetedhét határon:

Csend legyen tücsök!- kiáltja nyomban –

combod pácolom gyenge vörösborban,

hangszered megsütjük, a zenének vége! –

Mocskos kezeit emeli az égre.

Megszeppent a tücsök, csend lett egy percre,

hangszerét gondosan lába közé rejtve

udvariasan szól a dolgos hangyához:

Mi a baj hangya úr, ön talán naccságos?

Elhúzom kérem a kedvenc nótáját,

az esti mulatsághoz vegye fel tógáját,

járja a táncot a hangyakislány előtt,

régi trükk ez kérem és idáig bejött.

Én húzom a nótát, ön udvarol hevesen,

sűrű hangyaáldást sok lurkó kövessen.

Ne törődjön semmivel csak a mának élünk,

tücsök zenéjétől felpezsdül a vérünk.

Hangyánk megfogadta az egyszerű tanácsot,

kopott tógájára húzott egy kabátot.

A tücsök homlokára szendvicset ragasztva

a kislány után indult, majdnem hogy rohanva.

Szegény kislány a válla fölött látja,

rohan a hangya és lobog a kabátja.

Rémülten szegényke szatírt kiáltott

s mindenki nézte a nyitott kabátot.

Szerencsétlen hangya csak most vette észre,

teljesen elpirult nagy-nagy szégyenébe’.

Így vonult be végleg a közös tudatba:

Vörös hangyára vigyázz, ha kerül utadba,

a tücsök csak húzza, búsan szól e nóta.

Dolgos kis hangyánk térne nyugovóra.

Felröppent az álom a börtönben az ágyon,

a szatír hangyákat nagyon útálom.

Hangyakislány nyugodt, nem éri több veszély,

a tücsök oldalán táncol a kis ledér.

Bájait mutogatja, na nem éppen ingyen,

a tücsök is boldog – te vagy minden kincsem!

Az ősi mesterség jól fizet ma is,

munka helyett inkább szívj egy kis hasist.

Pénzedet költsed piára és nőkre,

ne legyen gondod a komor jövőre.

Epilógus:

Szóval kérem, a tücsök és hangya

így került egymással rendhagyó kalandba.

Hogy e mesének manapság más lett a vége?

Az idők változnak, csak nem vesszük észre.

A tanmesék kora sajnos lejárt.

Tanuld meg kérlek, csak a mának élj,

hajtsad a nőket, a kaját és piát,

és tücsök módjára csak vígan zenélj!

35látogató,2mai

Szerző George Tumpeck 305 írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

22 Komment

Hagyj üzenetet