Vers

itt

futtában írt beszámoló.. már megint gitár szól minden sarokból, a szekrényb?l, a fal mögül, az öreg komódból is, már megint forró fényt izzad ránk a nap, már megint megbújtam egy jó smink alatt –   itt minden semmit sokszor mondanak. [… Tovább]

Vers

Igéző

Varázsolok hosszú szemet, s beléd tekintek, ember vagy-e   Varázsolok   szelíd lovat, azon küldöm el álmaimat   Varázsolok tündéreket füledbe súgni a versemet   Varázsolok csoda-mézet, magadat látod, ha rám nézel     Varázsolok meleg kezet, takaróm helyett a [… Tovább]

Vers

A TÃ?Å¡LÉLÉS

    Látom az agyad feszül? ereit, ahogy megpróbálja az élet igaz perceit, igaztalanná tenni. Látom a szemed, ahogy belenéz az emberek szívébe, s sírva szól hozzájuk. Látom a füled, ahogy meghallja a boldogtalanságot, s az utálat s az ínség [… Tovább]

vegyes

Percek

Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal. Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok. Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal. Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok. Életem szánalmasan apró „nagy pillanatai” a legdurvább változásokat hozták. Szeretném, ha megértenél, bár nem érdemlem meg, [… Tovább]

Vers

Borfoltok

  Puzzledarabkákból illesztem össze platina-arcodat. Tea-tengerbe merülök. A kanál érintéseid után kutat.   Ma este még a biankó lapok is a csíp?d köré ill? sort keresik. Borfoltok a lelkem íróasztallapján – vörös ujjlenyomataid.

Elbeszélés

IRINA 4.rész

*       Közben felszabadult a pad. A fiatalok elmentek. Vagy meggyőzték egymást valamiről, vagy összevesztek. Ez, a szerelmeseknél és az eszeveszetteknél hamar megy, szinte minden átmenet nélkül. — Jött egy Bill. Vízalatti fauna-kutató. Egy nagy, angol TV társaság [… Tovább]

Vers

Hajnaltájt

Hajnaltájt   Mézillatú csendben ballagok, Léptem koppanása megfagyott. Felettem a mélyben csillagok, Ragyogásuk már régen halott.   Sötét égen mélysötét a hold, Nem világol lelkem ablakán, A hangulat emlékeket old Láncaiktól – ébredés után.   Sárgák, kékek, zöldek, pirosak, Olykor [… Tovább]

Vers

Mindörökké ősz

    Megint úgy érzed, vége már: oson az ősz elől, szökik a nyár, s nyomában fénytelen sötétség terem, és a fekete, ködfátylas éjeken megcsikordul benned a félelem, hogy a kozmikus éteren a holtak – küldte elmúlás árnya vár, les [… Tovább]

Vers

Hétköznap este

…nem látod, hol lesz vége… Törve zúz a hétköznap,és nem látod, hol lesz vége…begy?jtöd kincseit,apró örömjeleit,felragyogó pillanatnyitörtrész-fényeit,hogy estemegfáradt lelkednekelmondhasd végre:mégsem volt annyira rossz…de talán most máritt lehetnea vége.