itt
futtában írt beszámoló.. már megint gitár szól minden sarokból, a szekrényb?l, a fal mögül, az öreg komódból is, már megint forró fényt izzad ránk a nap, már megint megbújtam egy jó smink alatt – itt minden semmit sokszor mondanak. [… Tovább]
Igéző
Varázsolok hosszú szemet, s beléd tekintek, ember vagy-e Varázsolok szelíd lovat, azon küldöm el álmaimat Varázsolok tündéreket füledbe súgni a versemet Varázsolok csoda-mézet, magadat látod, ha rám nézel Varázsolok meleg kezet, takaróm helyett a [… Tovább]
A TÃ?Å¡LÉLÉS
Látom az agyad feszül? ereit, ahogy megpróbálja az élet igaz perceit, igaztalanná tenni. Látom a szemed, ahogy belenéz az emberek szívébe, s sírva szól hozzájuk. Látom a füled, ahogy meghallja a boldogtalanságot, s az utálat s az ínség [… Tovább]
Percek
Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal. Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok. Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal. Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok. Életem szánalmasan apró „nagy pillanatai” a legdurvább változásokat hozták. Szeretném, ha megértenél, bár nem érdemlem meg, [… Tovább]
Borfoltok
Puzzledarabkákból illesztem össze platina-arcodat. Tea-tengerbe merülök. A kanál érintéseid után kutat. Ma este még a biankó lapok is a csíp?d köré ill? sort keresik. Borfoltok a lelkem íróasztallapján – vörös ujjlenyomataid.
IRINA 4.rész
* Közben felszabadult a pad. A fiatalok elmentek. Vagy meggyőzték egymást valamiről, vagy összevesztek. Ez, a szerelmeseknél és az eszeveszetteknél hamar megy, szinte minden átmenet nélkül. — Jött egy Bill. Vízalatti fauna-kutató. Egy nagy, angol TV társaság [… Tovább]
Hajnaltájt
Hajnaltájt Mézillatú csendben ballagok, Léptem koppanása megfagyott. Felettem a mélyben csillagok, Ragyogásuk már régen halott. Sötét égen mélysötét a hold, Nem világol lelkem ablakán, A hangulat emlékeket old Láncaiktól – ébredés után. Sárgák, kékek, zöldek, pirosak, Olykor [… Tovább]
KÉT NŐ XI. (befejező) rész
“Ő elment, én itt maradtam. Ebben a pillanatban nem tudtam eldönteni, melyikünknek a jobb.” * Lassan, komótosan ballagtam le a patológiára. Odalenn egy fehér köpenyes hájpacni fogadott, szalonnát evett vöröshagymával és éppen tele volt a szája. Jó étvágyad [… Tovább]
Mindörökké ősz
Megint úgy érzed, vége már: oson az ősz elől, szökik a nyár, s nyomában fénytelen sötétség terem, és a fekete, ködfátylas éjeken megcsikordul benned a félelem, hogy a kozmikus éteren a holtak – küldte elmúlás árnya vár, les [… Tovább]
Ház a falu közepe táján…
részlet édesanyám naplójából * „Ott állt a piros tetős kis ház a falu közepe táján. Most is magam előtt látom a kerekes kutat az udvaron, a kapu mellett. Hátul a kertben ilyenkor húsvét táján már nyílnak a [… Tovább]
Hétköznap este
…nem látod, hol lesz vége… Törve zúz a hétköznap,és nem látod, hol lesz vége…begy?jtöd kincseit,apró örömjeleit,felragyogó pillanatnyitörtrész-fényeit,hogy estemegfáradt lelkednekelmondhasd végre:mégsem volt annyira rossz…de talán most máritt lehetnea vége.