Hegedűverseny
Elkápráztatva álltam a kis templom előtt. * A hosszúhétvégét kihasználva hazalátogattam feltelni otthoni ízekkel, illatokkal. Jártam a már szinte elfeledett utcákat, sikátorokat, de amelyek álmaimban visszatérő tájak. Nézegettem a régi házakat, hallgattam az emberek beszédét. Emlékeztem… Emlékeztem [… Tovább]
Esti hexameter
Itthon a tétlen, fényes gondlaprengeteg ásít, míg a fakó fényben mártózik egy elfeledett arc, elcsitul ágaskodva könyörg? gyermeki óhaj, megbékél a konok vágy, s álomszélben elinal..
Édesanyám csillag-mosoly
gyermekvers Vakondtúrás magaslatán állok, ágaskodom, elérem a napot. Nap sörénye legyen aranyhajad, hold-ezüstből fonok köré fátylat. Tücsöklábon lépek, fűszálon zenélek, bíbor-napkeltével ébresztelek téged. Tarka lepke szárnyát válladra terítem, csillagok mosolyát az arcodra festem. Léghajómmal habos felhők [… Tovább]
Gyilkos
2007. 04. 11. Gondolkodtam egy nagy feny?fánés egy er?tlen, gyenge utcalámpán. Eszembe jutott egy arc és a vele vívott harc. Láttam egy alakot, nyitottam ablakot, rántottam egy pisztolyt, hallottam egy sikolyt, láttam vért, mi folyt… Miért tettem? [… Tovább]
Mezítlábas mennyország VII.
A Hoffer-traktor most a dombegyházi úton közeledett. Pontosabban csak a két első kereke közeledett tengelyestől, mert az kiesett, a traktor meg, mint egy dübörgő szilaj csikó, irányíthatatlanul pattogott a makadámon. * Lázárék nyáron Konrád Jancsiéknál nevelték a kacsákat. [… Tovább]
Erd?szélen
Szivar csonkja koppan, Szikra lopva lobban. Ã??szi levél roppan, Száraz avar morran. Izzó parázs villan, Déli napfény illan. Zeng? mennyk? csattan, Korhadt fatörzs pattan. Lángok tüze surran, Égi áldás csurran. Es? cseppje dobban, T?zláng végs?t lobban.
Elza és Lohengrin búcsúja
Sajnos sehol nem találtam meg az egész festményt, ezért csak Lohengrin alakja látható a képen. ElzaNe menj el! Az a messzi csónak-szellemtalán nem érted jön! Ide egy fáklyát;meggyújtom a sást; vigyáz majd Antwerpenreád, ki egykor megóvtad nemesenbrabanti Elza ártatlanságát! LohengrinBárkám [… Tovább]
Ébredj!
Hogy lehet az, hogy paplanom alatt szorongatom ez elveszett tavat, hullámot pihenek, és eközben egyszerre tévedek magamból villanyoszlopra felcsavarodott hümmög? hegyet, és nem látom egyiket sem vagy éppen túl harsogó minden beleejtett forma? Ez lehet a korma az ég? [… Tovább]
Nyugtalan sorok…
Mindenütt falak a sötét is szédül fa lettem én is levelek nélkül érzem, hogy ma még sírni fog az ég felhők kiabálnak nyugtalan a rét repce vakítóan kacag a Napra összekulcsolt szavak agyagba rakva.. s mindenütt falak, [… Tovább]
Születés
minden anyának * Összeszorított fogakkal harcolsz, hogy végre tiéd lehessen egészen. Testedből feltörő gyönyörű kín. Fémet hajlító önnön őserőd. Vulkánként hullámzó, benned feszülő Örömteli lény. Előrebukkanó nyelvvel mindenségnek ordítja Itt vagyok! Világra jöttem! Elernyedsz. Arcodon [… Tovább]
Találkozás
* Ugyanolyan hétvégi nap volt, mint amilyen általában. A vasútállomáson a vonatra várakozók tarka serege állt a tűző napon, vagy húzódott váróterem füstös savanyú helyiségébe, ahol a sarkokban eldobált cigarettacsikkek mellett lassan haladva az idővel málladozott a vizes, [… Tovább]