Seben Karolina Szerző
Vezetéknév
Seben
Keresztnév
Karolina
12 év 1 Komment

átforrósodott márványpadlón fekszem
s lábujjaim teljesen átfagytak
elkékült lángok körbetáncolnak,
s fekete jég fojtogat

átforrósodott márványpadlón fekszem
s lábujjaim teljesen átfagytak
elkékült lángok körbetáncolnak,
s fekete jég fojtogat

vérem

kéken

folyik a márványra

vörös

ködös

füst

mint ezüst

tükör

magamat látom

szemem narancsban játszik
hajam most lilának látszik
s fekete b?röm,
míg kék a szám

ez egy más Világ
(ez egy másik Én),
ennek vérvörös egén
a sötétség a fény

12 év 2 komment

ÁÃ???lmatlanul, zaklatottan feküdtem
a viharos zajok lepte éjben
Sírva könyörögtem a sötét éjszakának,
hogy borítsa rám titokzatos, puha szárnyait
és ringasson elââ?¬Â¦ de nem jött.

Álmatlanul, zaklatottan feküdtem

a viharos zajok lepte éjben

Sírva könyörögtem a sötét éjszakának,

hogy borítsa rám titokzatos, puha szárnyait

és ringasson el… de nem jött.

Az egyre er?söd? széllökések majdnem

betörték lelkem ablakát

Kint zúgott a vihar, üvöltött, zokogott

az es?, és nyugtalanul hajlongtak az ágak

Az üveg a keretben megremegett,

már majdnem behódolva a szélnek

Én mégis nyugodt maradtam, pedig

rossz érzés volt, nehéz

Minden újabb dörömbölés kitépett egy

darabot a bátorságomból, s talán a lelkemb?l is

Az éjszaka lassan kivégzésére várt

A hajnal zajos piros léptei a bitóhoz kísérték

 És én még mindig álmatlanul, egyre

zaklatottabban figyeltem a vérvörös

kivégzést. 

12 év Nincs Komment

Csillaggal kering?zöm, Széllel alszom Az Élettel kerget?zöm, a Halállal játszom

Csillaggal kering?zöm,
Széllel alszom
Az Élettel kerget?zöm,
a Halállal játszom

Mi nekem csak Könny, másnak Vér
Könnyel mérem mi mit ér
Sötétvörös a Könny, nagyon sötét
Ez oszlatja az álom ködét

De én ott láttalak a ködben, mint Csillag,
Az éjben, mint Szél,
A szenvedésen, mint Halál,
S az Életben mi Él

12 év 3 komment

Zuhanok.
És forog a világ.
Szédülök, és várom a végs? földet érést.
Várom? Talán tényleg így van.
Vagy csak az id? heves száguldása
Az, ami visz a pusztulásba.

Zuhanok.

És forog a világ.

Szédülök, és várom a végs? földet érést.

Várom? Talán tényleg így van.

Vagy csak az id? heves száguldása

Az, ami visz a pusztulásba.

 

 

Zuhanok.
És könnyeket, fájdalmas arcokat látok.
Kissé elmosódott, megnyúlt arcokat.
Egy-egy mosolyt, de nem teljesen ?szintét,
pillanatnyi boldogat.

 

 

 

Zuhanok. És látom a vért.

Az enyém és másoké. A kipréselt

nevetések vajon mennyire voltak

az enyémek? Minden táj egy-egy

lelkiállapot- mondják, és egyre

inkább hiszem.

 

 

Zuhanok.Gondolok jöv?re,
pedig mindjárt földet fogok érni.

Látok sikereket, hazugsággal.
Elken?dött hazug érzelmeket.
Látok álmokat, mik meg sem valósulhattak soha.

 

 

 

Zuhanok. Látok egy-két barát-foltot,
nagyon enyhén, alig láthatón. Szeretnék
kiugrani, de az Élet karja szorít.

Körbenézek. Néhány rokon csalódott

fénye villan. Kiábrándult tekintetek
mindenütt.

 

 

 

Zuhanok.

Érzem a csaló boldogság hamis szagát.
Oly rövid az Élet, ami derekam fonja át,

majd leugrik a szakadékba karjai közt velem…

 

 

 

Zuhanok. És várom a földet érést.

 

12 év 1 Komment

…különböz? hangok a fejemben…
(hallom minden reggel a hangod)

Különböz? hangok a fejemben

Félelmetes és megnyugtató érzés

Megmondják, hogy mit ne tegyek

 

…?rültnek hinnél, s igazad lehet…

 

Hangok vannak bennem.

 

Többet hallottam a kelleténél.

 

Csak kérlek, hogy maradj csendben.

12 év 4 komment

Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal.
Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok.

Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal.

Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok.

Életem szánalmasan apró „nagy pillanatai”

a legdurvább változásokat hozták.

Szeretném, ha megértenél, bár nem

érdemlem meg, hogy meg akarj érteni.

Sosem tudom félretenni a Büszkeségem.

 

Nemrég még oly nagy öröm volt egy

mosolyban, egy hangban, egy szóban!

Nemrég még önfeledten játszottam

talán a Bolondot…

Fárasztó szerep volt, és nem volt túl jó a fizetség,

én mégis szerettem játszani másokat.

Mindegy volt, csak ne kelljen felvállalni önmagam.
…és én most is itt siránkozom…

12 év 5 komment

S ha egész életemben csak egy napra voltam tiéd,
Legyen az életed legszebb napja
S ha egész életemben csak egy napra voltam veled
Legyen az életed legszebb napja

S ha egész életemben csak egy napra voltam tiéd,
Legyen az életed legszebb napja
S ha egész életemben csak egy napra voltam veled
Legyen az életed legszebb napja

 

Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. H?tlen és csapodár
Csapongok, mint a cserebogár
Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Heves és lobbanó
Bennem minden érzés lángolni való

 

S ha egész életemben csak egy napra voltam csodás
Azt magadnak köszönd
S ha egész életemben csak egy napra voltam édes
Azt magadnak köszönd

 

Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Csúfos és keser?
Megfejthetetlen és egyszer?
Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Büszke és kegyetlen
S talán nem én vagyok az egyetlen

 

S ha egész életemben csak egy napra voltam szépség
Legyen az életem legszebb énje
S ha egész életemben csak egy napra voltam kedves
Legyen az életem legszebb énje

 

Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Ocsmány és idegen
Tüzes vagyok mégis, de hidegen
Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Bántó és ártalmas
Mit bennem látsz, fájdalmas

 

S ha egész életemben csak egy napra voltam elérhet?
Tán csak ennyi amit engedhetek
S ha egész életemben csak egy napra voltam szerethet?
Tán csak ennyi amit engedhetek

 

Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Visszataszítóan vonzó
Érdekesnek találsz? Az érdekes még nem jó…
Ilyen vagyok. Ilyen a természetem. Hangos és némán üres
S ennek ellenére egy napra boldog s kedves.

12 év Nincs Komment

2007. 04. 11.

 

 

Gondolkodtam egy nagy feny?fán
és egy er?tlen, gyenge utcalámpán.

Eszembe jutott egy arc

és a vele vívott harc.

Láttam egy alakot,

nyitottam ablakot,

rántottam egy pisztolyt,

hallottam egy sikolyt,

láttam vért, mi folyt…

 

Miért tettem?

Mit féltettem?

Félelemb?l embert öltem.

Pedig én magamtól féltem.

Gyilkos voltam vagy szemtanú?

Rám terel?dött a gyanú.

Kétségtelen. Én tettem.

Isten ellen vétettem.

B?nös vagyok. Elismertem.

A pokolra ítéltettem.

12 év 1 Komment

Hiszen csak egy perc volt

Hiszen csak egy perc volt a boldogság,

hiszen csak egy perc volt az élet.
Hiszen csak egy pec volt a boldogság…

…s kilátástalan sötétek az évek.

Hiszen csak egy perc volt az öröm,

hiszen csak egy perc voltam én.

Hiszen csak egy perc volt az öröm…

…életem szomorú költemény.

 

Hiszen csak egy rím volt az egész,

hiszen csak egy perc volt a versem.

Hiszen csak egy rím volt az egész…

…vérz? rímek, érzik: elestem.

 

Hiszen csak egy perc volt a nevetés,

hiszen csak egy perc volt a szeretet.

Hiszen csak egy perc volt a nevetés…

…s a tükörben látok egy rémült gyereket.

 

Hiszen csak egy perc volt a sírás!

Hiszen csak egy perc volt a bánat.

Hiszen csak egy perc volt a sírás…

…s a lelkem nem érez több vágyat.

 

Hiszen csak egy perc volt…

Hiszen csak egy vers volt…

Hiszen csak egy rím volt…

…s ennyi volt az élet.

12 év Nincs Komment

…ez egy álmom…

Mellém bújt az éjjel valaki…

Teste hideg volt és könny?.

Szuszogását véltem hallani…

Ijeszt? volt, de nem szörny?.

 

Nem mertem ránézni,

csak éreztem jelenlétét…

Nem mertem kérdezni,

csak éreztem leheletét…

 

Átölelte a derekam,

hozzám simult egészen…

Megcsókolta lassan nyakam,

s hajamba túrt merészen…

 

Hideg volt ahogy belém hatolt…

Borzongatóan csodálatos…

Hideg kezével mellembe markolt…

…s mindez annyira varázslatos…

 

Felsikítottam a rettegett gyönyört?l,

éreztem ahogy szétárad bennem hidegen…

Tudom, hogy ?az ki mellettem van örökt?l,

az egyetlen szeret?m: az ismer?s idegen.

 

Mikor felébredtem nem voltam sz?z:

Neki adtam mindenem.

S most bennem ég az a szellemi t?z

furcsán, kéken s hidegen.

Seben Karolina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.