Szabó Edit Irma : Édesanyám csillag-mosoly

gyermekvers

 

 

Vakondtúrás magaslatán állok,

ágaskodom, elérem a napot.

Nap sörénye legyen aranyhajad,

hold-ezüstből fonok köré fátylat.

 

Tücsöklábon lépek, fűszálon zenélek,

bíbor-napkeltével ébresztelek téged.

Tarka lepke szárnyát válladra terítem,

csillagok mosolyát az arcodra festem.

 

Léghajómmal habos felhők fölé viszlek,

édesanyám ott is, csak téged szeretlek.

Megtanulok varázsolni, bűvész leszek érted,

hogy a szürke hétköznapok ünnepek legyenek.

Legutóbb szerkesztette - Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.