gyermekvers
Vakondtúrás magaslatán állok,
ágaskodom, elérem a napot.
Nap sörénye legyen aranyhajad,
hold-ezüstből fonok köré fátylat.
Tücsöklábon lépek, fűszálon zenélek,
bíbor-napkeltével ébresztelek téged.
Tarka lepke szárnyát válladra terítem,
csillagok mosolyát az arcodra festem.
Léghajómmal habos felhők fölé viszlek,
édesanyám ott is, csak téged szeretlek.
Megtanulok varázsolni, bűvész leszek érted,
hogy a szürke hétköznapok ünnepek legyenek.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.04. @ 14:42 :: Szabó Edit Irma