Válóczy Szilvia : Ágytéri jelenetben [18]

(meghallgatom)

Éjjel van.

Kába percek pattognak

Az álmosan meleg

Szobában.

Izgalom húzza vágyam

Sziklányi csodád felé.

Finom paplan alatt

Kezem siklik…

Már aludnál,

Szemed hunynád

A holnapnak,

De vágyam

T?zzé hevítem

Testeden,

Hogy érezz,

Érezz végtelen.

Egymás rabjaként,

Nászunk hangja ébred…

Markomban szép, szelíden,

Lágyan lassú lázban,

Úgy zokog lüktetésed,

Mint testemben a kéj…

Vonaglik,

Akár a csend,

Mely hosszú hatalmat szór

Feletted.

Ránk sírnak a csillagok,

S a Hold buja fénye is

Féltékeny képzelet…

Ahogy kezem kényeztet

Véred bennem feszül,

Hangod morajlása remeg,

S halk szavad

Ott legbelül…

Ujjaiddal vágyat rajzolsz

Meztelen b?römön,

Libben?n lobogó lángod

Mámorítva kényeztet.

Karodba rejtesz,

S élvezed minden pillanatom

Te vagy végtelen akaratom

A lét…

Az érzés…

A szabadság…

Sikollyá simul az éj,

A küzdelem

Homállyá fakít,

S a messzi tér

A szerelem könnyeiben

Alélva fürdik,

Mint beteljesült vágyakozás

Ledér bölcs?jében ring

Az elizzott lélek.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Válóczy Szilvia 58 Írás
"Lélekkel hallgassatok, szívvel gondolkodjatok, Istenben éljetek!" "Csak kérj és higgy abban, hogy megkapod!" "A lélek nem lát, de ezen az érzésen keresztül ragadja meg az igazság ereje. Azután az igazság lépésről-lépésre megközelíti a lelket, míg végül felkelti benne a szellemi látás képességét. Az egyik embernél rövidebb, a másiknál talán hosszabb ideig tart; de türelemmel és kitartással mindenki célhoz jut, mert ha a fizikai vakság nem is mindig gyógyítható, szellemi szeme mindenkinek felnyitható, csak idő kérdése, mikor nyílik meg." (Rudolf Steiner) www.valoczyszilvia.extra.hu