Eszembe jut Édesanyám…
Puha tenyereden pihen gyermekkorom,az évek ostroma sem rontja szépségét,szemedbe nézek, s benne látni fogomaranykorom minden b?ségét… Eszembe jut ringató öled,s az intelmed, mely dallammá simult,melynek éle sose bántja fülem,s a múlás eszméjét?l cseppet sem fakult. Eszembe jut gyönyör? [… Tovább]
Anyámban a gyermek
(meghallgatom) Anyámban a gyermek; nem a kettő, aki fölnőtt, de a hetvenötévesben a gyermek, aki eltévedt, azt hitte, korral jár ész és tekintély, s a felnőttség úgy adódik, ahogy a sejtek öregednek. Téblábol a gyermek, elesik olykor anyám, félhetek, rá [… Tovább]
Köszönlek, Anyám
Az Anyák tiszteletére… Nézlek, ahogy fáradtan mozdul törékeny tested… Gyengül? er?d titkolva, válladon pihen kereszted. Nézlek, ahogy sápadtan a múlt terhét vonszolod; reményed könnyekbe rejted, s csak szótlanul hordozod. Nézlek, ahogy álmatlan éjed ül egy hajnalon – [… Tovább]
Anyák napja
ââ?¬Å¾Az anyák, ha észreveszik, hogy már csak négy szelet pite maradt a tányéron öt emberre, akkor azonnal közlik, hogy személy szerint ?k sosem rajongtak a pitéért.ââ?¬Â Jordan, Tenneva. A képen: Picasso – Anya gyermekével látható El?ször is kíváncsi voltam, [… Tovább]
Anda – III. rész
* III. Anda, másnap korán kelt. Betelefonált a munkahelyére, hogy késni fog, mert a rendőrségre kell mennie. Nem kérdeztek tőle semmit. Meg voltak a munkájával elégedve és úgy gondolták, ha végez, majd bemegy. Alex már ott várta, ahogy [… Tovább]
Kultúrák találkozása
egyperces – Háj – vakkantott a gyorsétteremben az Original gangster feliratú pólót visel?, kopasz tizenhatéves. – Háj – válaszolt a gettódivat szerint félig az ülepére csúszó farmernadrágos-atlétatrikós másik fiú, két ujjával a leveg?be bökve. – Letöltötted a cuccot? [… Tovább]
Sorstársak közt 21. rész
68. Ifjú-, feln?tt-, id?skor, Ószövetségi-, Újszövetségi rész – korszakokra osztjuk életünket, a Bibliát, Földtörténetet, mindent. Megszakítani legnagyobb ellenfelünk, az id? folyamatos végtelenségét? Lelkiállapot-korszakaimról elmélkedem. Kamaszkori gyötrelmeim a hallás hiányának felismeréséb?l adódtak: miért éppen én nem hallok a [… Tovább]
A legdrágább anyukának
(Gyermekvers) Ezernyi kis apró jellel tudattam, hogy létezem. Számlálgattad a napokat, vajon mikor érkezem? Kés?bb aztán ágyam mellett álmot hozott szép dalod. Hogyha néha ny?gös voltam, karod lágyan ringatott. Mint napfény a fellegek közt, szivárvány a [… Tovább]
Kerettelen kép
Hol voltál egykor, és hol nem vagy mára, tagadtad magad, felöltöztél örök lombhullásba. A tegnap is csak egy emlék-szakadás szívemen. Keresztedre hajlott az est fekete csendje, és én halkan imádkoztam, …nézz le onnan fentről, és Isten révészt játszott egy [… Tovább]
kávé mellett
[1] ha elképzeled az örvényt, magadban.és szépnek látod a lassúságot, ami körülvesz.mondd, akkor miért nem tudszorientálva hazudni? [2] soványan és iszonyodvacsak lenni a világban,mandragóraként hevernia földön, vágyni a semmit,a hidakat, a tüzet, az érzést, hogy … [… Tovább]
Kata futása
“Az nem lehet, hogy még csak el sem siratja, szerette ?t nagyon szegény édesanyja!” Az emberek nevették. Mindig csak futott.Kata a futással sehová sem jutott…“Több van egy kerékkel. Kata, hova, hova?”Gúnyolta, nevette ?t a sok ostoba. Kata mosolygott [… Tovább]
V o n a t o n
saját fotó Sárga repcetábla, mögötte rozsvetés, kert kibomlott árnya, pollenpor, zizzenés, barackvirág avar. Félig nyárid? hevül, mint tavaly, s t?zforró lesz a k?. Új ráncot hord az elmúlás, napszítta barna hajra hull a gyolcsfehér. Álmot lop orvul a [… Tovább]
Faluvége
Árokparton f?zfa bólogat: ?sz ez, ?szvég. Rozsdás levelek ágairól aláperegnek. Horizonton elvérzik a Nap. Széls? ház. A kopár udvaron kerékpárok vaskorlátnak döntve. Tompán csillan – rímelve a csöndre – bágyadt fény a nikkelezett vason. Minden meleg [… Tovább]
Valahol
Valahol, mindig gyúlnak a fények,?rtüzek felett ?rséget cserélnek,szenvedélyes éjeket követnek nappalok,az élet rendje az, hogy veled vagyok. Kitépett szárnyú pillangók röpte hull az égre,parázs éjre jönnek huncut kéjmanók,álmok szöv?dnek a nappalokba ébren,a csillagokba visznek minket csillaghajók.
Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai 1.
Carlo Manzoni 1909-ben született Milánóban, ott is halt meg, 1975-ben. Volt újságíró, író, de leginkább humoristaként tartjuk számon. Itália-szerte kedvelt figurája volt signor Veneranda, ez a különös kópé Signor Veneranda megáll a Milano – Torino autópálya bejáratánál, a jegykiadó kapunál. [… Tovább]
Az utolsó doboz
Egymást kerget? hónapok csendjében apró dobozkákba zártam szerelmem hangjait. Szalaggal bekötöttem, s úgy küldtem Neked egymás után. Mikor kibontottad hol egy mosoly, hol egy ölelés, hol zord szidalom, hol arculcsapás, hol könnyek omlottak öledbe. Azt hittem szerelmem hangjait zártam [… Tovább]