N?,add el magad!
Megint kínozott a poézis… s a tehetség. Azt hiszem ezért a versért megint megköveznek egyesek… Te igazi N? vagy szép és kívánatos. Benned oly értékek rejlenek Melyeket egy férfi azonnal felfedez szíve megdobban, lelke megremeg. Légy hatalmad tudatában [… Tovább]
Elnézlek
(meghallgatom) Kapaszkodom, engedd! Színehagyott lelkektől, gyönyörűséges titkaidba menekülök. Pillantásod meztelenít. Mozdulatod szít, egy másik hangra buzdít. Kitakarva énekelj velem!
Premier plán
…szomjunk szilánkra hull (meghallgatom) A Feltámadás csodája rohan. Csak bolond ordibál búgóhangú széllel, a film pereg, egy pohár víz feldől, s szomjunk szilánkra hull – szirénazenével.
Neked
most fehér vászonra fekete vonalakat rajzolok – mint a hangívek, egymásba hajolnak- arcodat szememben ?rzöm, hangodat halkan dúdolom… lombok színeit adom neked
Porta dei morti
– halottak kapuja – Szép Umbria lankás-erd?s, hegyes-völgyes tájain, hol a Városok úgy bújnak meg, mint kagylóban az igazgyöngy búvik, mint ahogyan fájdalom a szemérmes lélek mélyén búvik, a kisvárosok házain mindig két kaput nyitottak régi korok épít?mesterei. Az [… Tovább]
Oltalom
Öntudatlan
* Öntudatlan Amikor lassan, némán felemelted a fejed, zavaros szemekkel kerested tekintetem, én csak akkor értettem meg, mit is jelent a magamnak kikiáltott hitvány értelem. Amikor elhittem a farkastörvényeket, amikor úgy gondoltam, csak nyomokat hagyok, amikor kézenfogva sétáltunk a [… Tovább]
Madaraskönyv – V. rész
A gyöngybagoly * A kerítés mögött, zubbonyban töltött szűk esztendő nagy nehezen tovább vánszorgott. A négy főiskolai év, életem talán legszebb évei viszont sólyomszárnyon suhantak, s csakhamar otthon voltam a régi iskolában, de a padokba már nem [… Tovább]
Képzelt öcsémmel
Az a lány csodaszép, teli rózsa az ajka! Az a lány gyönyörűen fürdik a Napba! Az a lány teli élet, lágy mosolya! Az a lány csupa báj, ring szép dereka! Az a lány a barátnőm, rég nem [… Tovább]
Negyven szeretőm volt
– mondta, kezében a kávéscsészét forgatta, s elfújta mellettem a cigarettafüstöt.* (meghallgatom) — Számoltad? — kérdeztem, mert hirtelen nem tudtam mit mondani. Negyvenes nő ült velem szemben. Karcsú, még szép jelenség, de arcát mintha pókháló borította volna, apró ráncok korán [… Tovább]
Kétely
Homályba fut id?m,bár izzok még.Ott vársz, tudom,te beteljesült vég,a túl oldalon.Tombol a nyár,de fázom, félek,hogy messze t?nnek nélküled az évek,s nem marad,csak félszáz év magány.
Két korty között
Sokadik nap kelt fel nélküled, megzabolázott gondolat feszeget itt-ott. Teszem a dolgom, még a tévét is bekapcsolom, inkább a hírek, csak ne a belső filmet lássam… …ahogy ültödben mögéd lépek, válladtól induló kezem a hasadig szalad, és tovább, [… Tovább]
Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai 3.
„Haj és szakáll?” – kérdi a fodrász, miközben signor Veneranda elhelyezkedik a székben. „Igen” – feleli signor Veneranda -, „de mondja csak: fönt hagyhatom a kalapom?” „Á, dehogy!” – mondja a fodrász – „Ha fején a kalap, hogy vághatnám [… Tovább]