Vers

N?,add el magad!

Megint kínozott a poézis… s a tehetség. Azt hiszem ezért a versért megint megköveznek egyesek…     Te igazi N? vagy szép és kívánatos. Benned oly értékek rejlenek Melyeket egy férfi azonnal felfedez szíve megdobban, lelke megremeg. Légy hatalmad tudatában [… Tovább]

Média

Elnézlek

(meghallgatom) Kapaszkodom,  engedd! Színehagyott lelkektől, gyönyörűséges titkaidba menekülök. Pillantásod meztelenít. Mozdulatod szít, egy másik hangra buzdít. Kitakarva énekelj velem!

Média

Premier plán

…szomjunk szilánkra hull (meghallgatom)   A Feltámadás csodája rohan. Csak bolond ordibál búgóhangú széllel, a film pereg, egy pohár víz feldől, s szomjunk szilánkra hull – szirénazenével.

Vers

Neked

      most fehér vászonra fekete vonalakat rajzolok – mint a hangívek, egymásba hajolnak- arcodat szememben ?rzöm, hangodat halkan dúdolom… lombok színeit adom neked

Elbeszélés

Porta dei morti

– halottak kapuja –   Szép Umbria lankás-erd?s, hegyes-völgyes tájain, hol a Városok úgy bújnak meg, mint kagylóban az igazgyöngy búvik, mint ahogyan fájdalom a szemérmes lélek mélyén búvik, a kisvárosok házain mindig két kaput nyitottak régi korok épít?mesterei. Az [… Tovább]

Vers

Öntudatlan

* Öntudatlan   Amikor lassan, némán felemelted a fejed, zavaros szemekkel kerested tekintetem, én csak akkor értettem meg, mit is jelent a magamnak kikiáltott hitvány értelem. Amikor elhittem a farkastörvényeket, amikor úgy gondoltam, csak nyomokat hagyok, amikor kézenfogva sétáltunk a [… Tovább]

Kisregény

Madaraskönyv – V. rész

A gyöngybagoly *       A kerítés mögött, zubbonyban töltött szűk esztendő nagy nehezen tovább vánszorgott. A négy főiskolai év, életem talán legszebb évei viszont sólyomszárnyon suhantak, s csakhamar otthon voltam a régi iskolában, de a padokba már nem [… Tovább]

Média

Negyven szeretőm volt

– mondta, kezében a kávéscsészét forgatta, s elfújta mellettem a cigarettafüstöt.* (meghallgatom) — Számoltad? — kérdeztem, mert hirtelen nem tudtam mit mondani. Negyvenes nő ült velem szemben. Karcsú, még szép jelenség, de arcát mintha pókháló borította volna, apró ráncok korán  [… Tovább]

Vers

Kétely

Homályba fut id?m,bár izzok még.Ott vársz, tudom,te beteljesült vég,a túl oldalon.Tombol a nyár,de fázom, félek,hogy messze t?nnek nélküled az évek,s nem marad,csak félszáz év magány.

Vers

Két korty között

    Sokadik nap kelt fel nélküled, megzabolázott gondolat feszeget itt-ott. Teszem a dolgom, még a tévét is bekapcsolom, inkább a hírek, csak ne a belső filmet lássam… …ahogy ültödben mögéd lépek, válladtól induló kezem a hasadig szalad, és tovább, [… Tovább]