Vandra Attila : N?,add el magad!

Megint kínozott a poézis… s a tehetség. Azt hiszem ezért a versért
megint megköveznek egyesek…

 

 

Te igazi N? vagy

szép és kívánatos.

Benned oly értékek rejlenek

Melyeket egy férfi

azonnal felfedez

szíve megdobban,

lelke megremeg.

Légy hatalmad tudatában

és köss egy jó vásárt

Add el a testedet,

add el a lelkedet.

 

Add el a tested

szerelmi játékszernek

B?röd érintését,

vágyódó férfikéznek.

Ne adogasd bájod,

szeletekbe mérve

Ölel? karjaidat

Tüzes csókjaidat

ne pazarold bérbe!

 

Keresd azt a férfit,

ki többet ad majd érted!

Add neki lelkedet

Hulljon le szemérmed

Övé legyen kedvességed

S ráadásnak add neki méhed.

Add neki a szabadságod

Övé legyen anyaságod.

A tejed a gyermekéé

A f?ztöd a családjáé.

 

Pillanatig se feledd

A saját értékidet

A mindenért cserébe,

Mindent adjon érte. 

Követelj ölelést

Hozzá gyöngéd érintést

Ráadásnak rajongást

Gyermekidnek jó apát,

Támaszt magadnak

Megértést a fiadnak

Védelmet a lányodnak

Békét a családodnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Add neki méhed

 

————————————————————————————

 

Attila kedves, ez javíthatatlan, a témaválsztás szerencsétlen, parainesishez nem elég személyes, nem elég pátoszos. Ha olykor rímel is, nem lett bel?le líra. Mert nézzük meg, mi a vers, ezt mostanság gyakran idézem az ifjaknak:

 

 

 

: „A vers el?szoba: zsilipkamra annak számára, aki írta, s aki ?benne tér vissza a nyelv, a tudat és a lélek paratereib?l, és zsilipkamra annak számára, aki olvassa, s rajta keresztül lép ki a nyelv, a tudat és a lélek paratereibe. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakred?ny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költ? és szárítkozik.” (Sz?cs Géza)

 

Ott van, amit helyesnek tartasz, de hol vagy te? Hol van a költ?, aki szárítkozik. Te szorítkozol: arra, amit helyesnek tanultál.

 

Ha meg kellene határoznunk, hogy mi a vers, a legegyszer?bb megoldást ajánlanám: vers az, amit nem lehet prózában elmondani. Vagy fordítva: mindaz, amit prózában el lehet mondani, nem vers.- írta, azt hiszem, Nemes Nagy Ágnes. Higyjünk neki. Amit te írtál, az prózába kívánkozik.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 769 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.