vegyes

kertem m?veletlen

    kertem m?veletlen virágzik vadregénybe kócos hajam próbáltad fésülni hiába kavicsok gurulnak lejt?n és lenn megállnak fákon akasztott tegnapok lógnak. reménybe   keményednek reggelre kényelmetlen vágyak. itt kószáltunk ködös és fölösleges fények ösvényein egyre szerteszét könnyez? gyöngyök csiklandó gurulás [… Tovább]

Vers

Az utolsó vers

    Tegnap csókot küldtél a Holdra, és szóltál a szélnek, hogy fújja ajkaimra, Ma meg csak a Hold lyukas fogát láthatom, szelídségéből alakul ellenszenves vigyor. Bohóc arc, bohóc száj, krumpli orr és nagy cipő… Nem szerettem soha a bohócot, [… Tovább]

Vers

Ajnározzalak?

Gyere, tedd ölembe a fejed. Simogatom a hajad, szakállad, puha csókot adok rá. De ne nagyon forgolódj, mert akkor nem tudok már csak rád figyelni. Akkor már mindenünk simogatja egymást, karjaink, ajkaink. Combod a combom közé siklik, nagyon- nagyon jó [… Tovább]

Vers

Wenn (amikor)

Gesamt-Werke   Amikor az ember tele vággyal,Nem tudja, benne a vágyhalál van:El?bb-utóbb mindig rátalál majd. Mégis tele, pedig tudja, állat,Amelyik áltódik ezer vággyal, S kifeslik bel?le majd az ember,Akár bábból naiv újra-lepke.        Wenn Du I. (köszönni)   Amikor [… Tovább]

Vers

Találkozás – egy régi szerelem

2005. VII. 12.       belénk feledkeznek a percek – szúrágta éveinket egybeterítjük   lépünk rajtuk közelítve kés?bb lassan-ölel?n egymással míg talpunkat nem sérti már   nem égetik sebek a b?rt – a régi varok egyszerre hullnak virágos mez?t érnek az ujjak:   holnapba toppanunk így     [… Tovább]

Vers

Lét-halál

Gondolataimat William Butler Yeats (1865-1939) ír költő ihlette: „Létet, halált nézz hideg szemmel!”     olykor még ha a tükörbe nézek szememben ismerős riadt-tört fények veszettül kergetőzve múltat s jövőt idéznek a sorsomról lemálló maszk alól s a múlt-idő csak [… Tovább]

Vers

Egy távozóhoz

    Ha átértél, Apámnak mondd el: A parton sokan járnak, láttál engem is. Kutyája nem lettem semmilyen világnak, szívemből kigyűlt a krisztustövis. Nappal vasvirágot, éjjel kifliholdat karcolok homokba, jön a víz, elmossa. Újra kezdem. Volt, hogy azt képzeltem, rendes [… Tovább]

Egyéb

Narkózis

saját fotó * Narkózis   A lemeztelenített igazság öntudat nélkül hever a kopott macskakövön, magához szorítva a kitépett kezet, amit segítő céllal nyújtottak felé. A gyémánt percekbe sűrített múlt idő, az egyre erősödő homályos vágyak, a  csalódottság hamis csillogású rideg [… Tovább]

Vers

(Gyümölcsök – 1.)

Te velem vagy, én veled vagyokma, a porszem égen,világiak feltün? ködébenzaklatott húsokonfeszülünk te meg én.És holnap lelked végtelenjében is ott vagyok, a tündökl? sugárona fények pára tükréna bogarak él? ölén,hullámzó patak parton hullámzok én bennedver?fényes napsütésben felemellek tégedés odaadom, mit [… Tovább]

Vers

Érzelmek hullámhosszán

összekuszált állomások…     Érzelmeink hullámhosszán csavarjuk a gombokat, halkítunk és hangosítunk, haldokló a kapcsolat. Összekuszált állomások, ordibálás, nevetés, cikáznak az amplitúdók: dulakodás, ölelés. Csupán szappanoperát közvetít a tévé, könnycsatornát válthatunk:  főszerep a véré…