Gondolataimat William Butler Yeats (1865-1939) ír költő ihlette: „Létet, halált nézz hideg szemmel!”
olykor még
ha a tükörbe nézek
szememben ismerős
riadt-tört fények
veszettül kergetőzve
múltat s jövőt idéznek
a sorsomról lemálló maszk alól
s a múlt-idő
csak szájam szögletén hagy
egy megbújó fénymosolyt
s a rezzenő
nemrég még
derűtől redőző
homlokon
ma mélyülő
szomorú
ráncokon
mint jussával lopva távozó
kapzsi vérrokon
a vén IDŐ
a sors-szövő oson
nem búcsúzik
csak mint ki mélyen rejti könnyeit
vissza se néz
lopva távolodik
az árulkodó
leleplező
vakító fény elől
… talán a bársony anyaölből
lágyan kígyózó köldökön
a lét-halálba
törtetőn
idő előtt megérkező
koraszülött
vergődő csecsemő
gyötrődik így
mielőtt fényre érve
először fölvisít
mert sejti már
hogy jöttével örökre búcsúzik
sorsával
új halál
születik
(Fotó: családi archívum – Mira)
Legutóbbi módosítás: 2009.05.28. @ 17:12 :: Gősi Vali
