Vers

rvényben

    Megtorpantam, majd óvatosan lépkedtem boldogtalanságomban. Kezed nyújtottad, riadtan hátráltam…   Örvényben forgok most mégis veled…      

Vers

És akkor

  És akkor elhallgatott, amikor leginkább várták szavait.   – Miért? – kérdezték azt, akib?l eddig jött a szó kérve-kéretlen.   Minden szem rámeredt, szóljon vigaszt, tüzelje ?ket, nyugalmat adjon; de mentse ki ?ket a szótalanságból, mert az maga halál. [… Tovább]

Média

Vers

(meghallgatom) Tíz inspiráció. Kilencven transpiráció. Titok.  Mesterség.  Írás.  Bűvöl, hanyagol klisét, elcsépelt közhelyeket. Illúziókat kelt,  csendesít, hevít, hűt, csábít, szenderít… repít is, hogy szabadon ess a kies talajra, Ég felé bontsd ágaid…

Vers

Szerelem

Gyengéden öleli át karcsú nyakát, fölébe hajolva tölt sok éjszakát. / Szeretettel ajánlom Athosnak, gitárm?vész barátomnak /       Gyengéden öleli át karcsú nyakát,fölébe hajolva tölt sok éjszakát.Szemében álmok, vágyak tüzes képe,fülében zeng most a szférák zenéje, Szeretve simítja [… Tovább]

Vers

Világbéke

A krém elvonul el?ttem / az els? asztalnál ülök / világbékét rebegve koca szivaros tömegnek, férfiszemek gúvadnak betegesen karcsú modellek árnyképei után. Tapsok mérsékeltek, pezsg? durranása diszkrét, terv szerint pereg a V.I.P. rendezvény forgatókönyve. A szpiker szünetet rendel, nyakkend?k oldódnak, [… Tovább]

Elbeszélés

Újjáépítés

*   Somoczki János és Bakónya Béla a Rózsa utca legelején, egymás melletti házban laktak. Születésüktől fogva éltek itt, a Rózsa utca elején, de hogy nem ugyanabban a házban, ahol születtek, annak oka volt. Békésen éldegélték nem túl változatos napjaikat, [… Tovább]

Vers

Hajnali járat

  Az ablaküveg elérhetetlen oldalán Kövér es?cseppek táncoltak A vállig ér? felh?s égbolt alján, mikor A buszmegálló csontig szívott csikkéinek Hegycsúcsán megpillantottalak. Hiába rohantál az ajtók, záródtak. Kéjesen vigyorgott a sof?r és én Az orrommal egy szívet rajzoltam neked Párából [… Tovább]

Vers

Hideg reggel

(Rónai Géza: Hideg utca) fülelek, ahogy mosod tudott magad tudod az óra ketyeg, a falevél kint duruzsol: összeszikkadt markában fogcsikorgató meleget lehel, egyszer?en szép a táj ahogy téli ordas hideg nyalja a fákat ordít rájuk zúzmara-hallgatást, szavak színe fehéren ég [… Tovább]

Vers

Csak érzem

  Fogtuk egymás kezét takarónk fölött, valami meghittség költözött közénk, beszélgettünk: beszéltem, hallgattalak. Úgy megcsókoltalak volna újra, annyira vágytam még meleged… Elmondtam mindent neked, – s oly sokat tudok rólad – a lényegről mégis hallgatok, látod, mondani, tenni sem tudom, [… Tovább]

Kisregény

Képfecskék IV. rész

néletírás   Két döbbenetes élménnyel búcsúzott a gyerekkor.    Világos volt, amikor felköltött anyám. Egész éjjel lecsavart lánggal égett a petróleumlámpa.    – Virrasztottam, apád arra kért: „Ne fújd el, nekem már nem sokáig világít…” – mondta kés?bb.    Nagykiterjedés?, csupaf? puszta. Határtalansága körkörös [… Tovább]