Mocsok

(meghallgatom)

Egy mocsokkal teli füstös szobában

pőrére vetkőzve heverek az ágyban

üvegek jobbról és üvegek balról

csak a cigifüst nyála csorog a falról

 

Magamra zártam az életem kapuját

az ördög is kijátssza végső aduját

csendesen várom az utolsó percet

tudom sokaknak örömet szerzek

 

Utolsó szó jogán csendben beszélek

szavaim nem hallják, sehol egy lélek

lassú mozdulattal mászom a székre

s testemet bízom egy fonott kötélre

 

Csak az utcai lámpa ördögi fénye

vetődik tompán a falon egy képre

béke és mosoly a családi képen

hangom elakad, s lógok a kötélen.

 

45látogató,1mai

Szerző George Tumpeck 305 írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

23 Komment

  1. Még mielőtt a kommentekhez kattintottam volna, ez volt az első szó, ami eszembe jutott: – ÃÅristen! – És mi történik? Fanni első szava éppen az, ami nekem elsőként eszembe ötlött!
    Mit mondhatnék még? – Megrázó, és nagyon hatásos, egyszerúsége miatt. Tetszett. (Bár egy kicsit megijesztettél…)

Hagyj üzenetet