Jakab Zsófia : A kurva gyereke

Csabi

A fiatal tanítón?-jelölt igazán csinos volt. Zsenge, harmatos és bájos. Szapora léptekkel haladt az iskola felé, barna haját, amit megint csak egy laza copfba fogott össze, a szél a hátához csapkodta.

Ahogy az ajtót nyitotta, megcsapta az ismer?s szag. Minden iskolában ilyen van. Nehéz, kicsit dohos és ugyanakkor tele van finom árnyalatokkal. Szerette azt a szagot.

Ahogy a tanári szoba elé ért, már várta a gyakorlatvezet?. A lány elismerte szaktudását, a hozzáértését és a tájékozottságát, s ezért tisztelte ?t. De az óráiról, amin már oly sokat járt, valamit mindig hiányolt. Igazán nem is tudta megfogalmazni. Talán a bújós otthonosságot. Mindig sajnálta a gyerekeket az osztályban uralkodó teljesítménykényszer és versenyistálló-szellem miatt.

Ma rajta volt a sor. Tanítani. Félt t?le, de úgy gondolta, majd az ösztönei kisegítik, ha kell.

Az id?sebb tanárok már felhívták a figyelmét Csabira, a kiskamasz gonosztev?re. A falu kurvájának fia. A n? mindegyik gyereke más apától származott. Azt beszélték, kiskorában még be is zárta Csabit és testvéreit, s órákra magukra hagyta ?ket. Verés volt napi rendszerességgel. El is akarták venni a gyerekeket a n?t?l, de soha nem tudtak rábizonyítani semmit. Az „érdekes" környezet megtette hatását. A fiú 8 éves korában felgyújtotta az egyik elhagyatott ház padlásán talált régi ruhákat. Kés?bb cigizésen kapták. Máskor a boltban érték tetten, amint elemelt ezt-azt. Igazi kis vadorzó lett bel?le. Az iskolában pedig, ? volt a tanárok réme.

A tanítón?t el?re felkészítették. „Na, majd téged is megkóstol!" „Csak ne hagyd magad!" „Keményen rögtön az elején!" „Ültesd csak hátra, akkor nem zavar senkit!"

 

Félve lépett az osztályterembe.

Irodalomóra.

Az egyszer?, de kedves történet feldolgozására a lány alaposan felkészült. Minden lehetséges kérdésre felvértezte magát válaszokkal.

A gyerekek csendben olvastak. Csabi nem. ?inkább az ablakon nézegetett ki.  Amikor azt elunta, a mellette ül? kislányt kezdte piszkálni.

„Kezd?dik!"- gondolta magában a lány.

Lassan odament hozzá, s halkan megkérdezte:

–  Te miért nem olvasol?

–   Mert én már olvastam ezt. – vágta rá dacosan a fiú.

–   És a következ? olvasmányt?

–   Azt is. – szinte már kihívón nézett a lány szemébe.

A lány találomra felütötte a könyvet.

–  És ezt?

–  Ezt is. Az egész olvasókönyvet elolvastam év elején. Unalmas. – közölte Csabi.

„Most mit csináljak?" – tépel?dött magában a tanítón?.

Hirtelen bevillant egy ötlet.

–  Rád bízhatnék egy komoly feladatot?  – titokzatoskodott.

–  Persze – csillant fel a fiú szeme.

–  Ki kellene keresni az olvasmányból az idegen szavakat és a népies kifejezéseket. Utána kikeresni az értelmez? szótárból. S miután mindenki elolvasta az olvasmányt, te megmagyaráznád ezeket a szavakat. Mit gondolsz, meg tudod csinálni?

–   Hogyne tudnám – a lelkesedés jól láthatóan elöntötte a fiú arcát.

Míg a többiek olvastak, a fiú dolgozott és dolgozott. A szótár csak úgy suhogott, ahogy forogtak a lapjai.

Az óra innent?l teljesen eseménytelenül telt. A fiú egy kósza mondattal sem zavarta meg. S?t. Úgy t?nt élvezte azt.

 

A lány hazafelé ballagott.

Ahogy gondolataiba mélyedve sétált a langymeleg tavaszban, s éppen az általa tartott órákat elemezte magában, lépések zajára lett figyelmes. Ahogy hátrafordult, Csabi közeled? alakját pillantotta meg.

Már mellette is volt.

–  Jöhetek magával, tanító néni? – kérte a fiú félszegen.

–  Persze.

Ahogy sétáltak a buszmegálló felé, Csabi elmesélt mindent, ami csak eszébe jutott. Hogy melyik tantárgyat szereti. Hogy utálja az összes tanárt. Hogy mi akar lenni, ha nagy lesz. Hogy melyik a kedvenc könyve. Hogy ki a barátja.

Miel?tt a lány a buszra fellépett volna, a fiú egy almát nyújtott felé.

–  Nem, köszönöm. Ezt kaptátok uzsonnára. Edd csak meg – hárított a tanítón?.

–  Kérem!! Fogadja el! – a fiú szinte könyörgött.

–  Jól van. Köszönöm szépen.

 

Csabi hosszan nézett a busz után. 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Jakab Zsófia