…lépteim puhán neszeznek, hazafelé a macskakövek már jól ismernek… Üde tavasz zengillata körbelengharmóniája fülembe csengahogy este lépteimpuhán neszeznekhazafelé a macskakövekmár jól ismernekbelefáradva a napmára kirótt küzdelmeibemélán elmerengeks felrémlikmily régen öleltéls vezetett át karjaidba zárvaa holdfényszerelemt?l ittaséjszakájaegy újmadárcsicsergést?l hangostavaszi hajnalba
I. … haló léptek nincs nesze surran… … ígéret nélküli szavak súlya koppan… … er?tlenség emeli magasba a semmit… … karmok markolásszák lelkünk sérelmeit… II. … libben a sóhaj nevenincs leple átlátszó fátyollal testünk áttekerve… … lépünk a [… Tovább]
A zsemlék – vagy ahogy a kis dél-alföldi faluban nevezték, zsömlyék -, melegen illatoztak a polcon. Korán volt még, csak nemrég érkeztek meg a városi pékségb?l; az ottani f?nök testvére volt az üzlet vezet?jének, el lett tehát rendelve, hogy elkészülte után [… Tovább]
* Mivel városi gyerek voltam, nem nagyon lehettek állataim. Pedig nagyon szerettem volna egy kutyát. Budán, ahol laktunk ez kissé nehézkesnek ígérkezett, mivelhogy nem lett volna elég mozgástere. Igaz, volt kertünk, de hát a lakók jóvoltából oda senki sem [… Tovább]
Fotó: Gyéresi Andrea Éva Valamikor valakik így voltak a fényben merülve, vagy csak így lesznek, a szemtelen természet köréjük gy?lve, lesné a titkot, elcsenne bármit, de azt a kegyet nem kaphatja bárki, nem akárki, csak akiknek a lelke sétál [… Tovább]
Fotó: Gyéresi Andrea Éva Akkor csak így láttam magamat a tér végéb?l úszva a fáradt nap alatt, két éve lehetett, mikor nem aludtam, szédültem a fájást, a nehéz járást akkor éppen csak nem bírtam. aztán a görbe házak kiegyenesedtek [… Tovább]
zsákban futást játszikvelünk az id?és apró hologramjána direkt dolgoképp olyan keser?ekmint a reggeli kávé. *** tagadhatatlanulbelegázoltálabba a rettenetbeahol nincs leveg?csak valami nématátogás minden szó. *** és mikor az inak hangosan recsegvea porcra csontosodnakakkor leszel a legártatlanabb. *** angyal vagy te [… Tovább]
Emlékek nélkül Szemedre sem emlékszem, hajad színe szürke talány, mozdulatlanságod megrabolt, nem hozzám szólt a tánc. Testvérem a Hold. A Nap tüze sem értem dalol, es?k lágy illanó cseppje lop létembe vérz? halk magányt, lassan merengve [… Tovább]
… a muzsika bennünk van… Akkor is szól ha nem hallod Akkor is ha nem tudod Állandóan! Szüntelenül és örökké: Szeretve vagy! Magamba néztem Téged láttalak Én veled s Te énvelem Táncoltál egy délután Zene lüktetet lábamban [… Tovább]
