csurai zsófi Szerző
Vezetéknév
csurai
Keresztnév
zsófi
10 év 9 komment

azt hiszem egyszer?en
lebecsültem a pillanatot
mert veled egyszer sem
szeretkezni épp annyira jó
mint benned az összes
hazugságom és éjjelente
azon kapom magam
hogy visszatartott lélegzettel
rögzítem a pózt amiben
                                utoljára láttalak

10 év 6 komment

arcok nélkül meztelen
folyton kopott frázisokba burkolom
a napot. és ki tudja hányszor
akarlak majd megbontani.
látod? lassan hozzád vakulok.
aztán ösvények meg homok és csak
ösztön hogy percenként változom.

11 év 8 komment

néha még koppan
lassan kimértem
bel?lem is valami tiszta
valami új és valami annyira
ismer?s mozdulat
ami közel tud vinni
a valósághoz és néha nehéz
elhinnem hogy mindennek
épp így kell lennie
épp ennyire bonyolultnak
már nem kéknek
csak valami halvány derengésnek
oszlopokkal és boltívvel
vállamtól válladig
feszült várakozásban a
tudathasadás peremén

11 év 5 komment

igazából
elképzelni sem mered és
igazából egyetlen vékony
vonalka a valóság és igazából
csak közel kéne jönnöd
hogy végleg holnap legyen és
azt hiszem te mindig
túl értelmesen kerested
a válaszokat meg a sötétben
tapogatózás miértjeit nélkülem és
majd ha egyszer kiegyenesedsz
és kisimítod az öregedés
apró ráncait és megint úgy tudsz majd
körbe nézni mint egy boldog gyerek
akkor majd én is elhiszem hogy
végérvényesen túlléptünk egymáson

 

11 év 6 komment

tegnap kicsit visszafordult

a délután és bepiszkolódtunk

ahogy komolyan próbáltuk

megfejteni a kapcsolatok

kuszaságát miértekkel

ölelkeztünk és a cigarettafüstben

észre sem vettük hogyan

kering körülöttünk az

egymáshoz vonzódás

 

 

 

p.s: 

tudod néha még szeretek váratlanul

betoppanni az életedbe és

boldognak hinni minden

mozdulatod

11 év 6 komment

szaggatott villanások

a megbonthatatlanság küszöbén.

ez voltál. és talán

nem is neked képzeltem

egyszer?re a világot.

hát kirohantam magamból és

már csak tenyered halvány

körvonalát látom.

 

*

 

ritmusban telnek a napok.

medd? a fény a falakon és

nem tudom miért képzelem

kicsinek magam. talán elfáradva

könnyebb túllépnem rajtad.

 

*

 

ha most itt lennél

csak hagynám történni

a dolgokat.

kibogozhatatlanul.

11 év 10 komment

nem a védőháló hiánya miatt
és nem is az ugrástól való félelem

miatt maradtam a pillanat

szélén hamis talapzaton

csak úgy egészen miattad és
azt hiszem még mindig várom
hogy nekifutásból meglökj
ígérem
nem
kiabálok

11 év 8 komment

azt hittem
ha újra rohanok és
kigombolok minden
létez? gombot
majd elsuhan felettünk
ez az örökös kapkodás
ez a ki – be állapot és
végre egyedül ülhetek azon
a vékonyka padon
mindenféle megfelelés nélkül
és nem gy?lölöm majd
annyira a hallgatásod meg azt
a kerítés mögötti világot
amib?l állandóan kirekeszt az id?
egyszer?en

                (szeretnélek
                  lefürdetni
                     lemosni
                 a szennyet
                csak Téged
                     hagyni
                        meg)

/a d?ltbet?s rész, Széll Zsófi Források c. verséb?l való/

11 év 7 komment

persze tegnap sem láttad
hogy megint ugyanazt
az egyetlen szót kontúroztad
magadra és csak bukdácsoltál
mintha értenéd miért
pont ott kezd?dik a küls? kör széle
és ugyanúgy féltél mint eddig
hogy érezhetsz valami egészen mást is
a világból valami folytonos ismétl?dést
valamit ami igazából sosem lehetek én

…most lépj túl magadon és
ne keress több halált

11 év 6 komment

néha még látszik és
gyógyszerszagok között
keresi a másik lehet?séget
hogy szédületes sebességgel
át tudjon mászni egyik világból
a másikba aztán fura grimaszba
görnyed valami ikon el?tt
amin se szín se érzés
csak vakfoltszer? képzelgések
és az sem véletlen hogy épp
háttal az ajtónak akadtam rád

csurai zsófi Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.