azt hiszem egyszer?enlebecsültem a pillanatotmert veled egyszer semszeretkezni épp annyira jómint benned az összeshazugságom és éjjelenteazon kapom magamhogy visszatartott lélegzettelrögzítem a pózt amiben utoljára láttalak
arcok nélkül meztelenfolyton kopott frázisokba burkoloma napot. és ki tudja hányszor akarlak majd megbontani.látod? lassan hozzád vakulok.aztán ösvények meg homok és csakösztön hogy percenként változom.
néha még koppanlassan kimértembel?lem is valami tisztavalami új és valami annyiraismer?s mozdulatami közel tud vinnia valósághoz és néha nehézelhinnem hogy mindenneképp így kell lennieépp ennyire bonyolultnakmár nem kéknekcsak valami halvány derengésnekoszlopokkal és boltívvelvállamtól válladigfeszült várakozásban atudathasadás peremén
igazábólelképzelni sem mered ésigazából egyetlen vékonyvonalka a valóság és igazábólcsak közel kéne jönnödhogy végleg holnap legyen ésazt hiszem te mindigtúl értelmesen keresteda válaszokat meg a sötétbentapogatózás miértjeit nélkülem ésmajd ha egyszer kiegyenesedszés kisimítod az öregedésapró ráncait és megint úgy tudsz majdkörbe [… Tovább]
tegnap kicsit visszafordult a délután és bepiszkolódtunk ahogy komolyan próbáltuk megfejteni a kapcsolatok kuszaságát miértekkel ölelkeztünk és a cigarettafüstben észre sem vettük hogyan kering körülöttünk az egymáshoz vonzódás p.s: tudod néha még szeretek váratlanul betoppanni az életedbe [… Tovább]
szaggatott villanások a megbonthatatlanság küszöbén. ez voltál. és talán nem is neked képzeltem egyszer?re a világot. hát kirohantam magamból és már csak tenyered halvány körvonalát látom. * ritmusban telnek a napok. medd? a fény a falakon és nem [… Tovább]
nem a védőháló hiánya miatt és nem is az ugrástól való félelem miatt maradtam a pillanat szélén hamis talapzaton csak úgy egészen miattad és azt hiszem még mindig várom hogy nekifutásból meglökj ígérem nem kiabálok
azt hittemha újra rohanok éskigombolok mindenlétez? gombotmajd elsuhan felettünkez az örökös kapkodásez a ki – be állapot ésvégre egyedül ülhetek azona vékonyka padonmindenféle megfelelés nélkülés nem gy?lölöm majdannyira a hallgatásod meg azta kerítés mögötti világotamib?l állandóan kirekeszt az id?egyszer?en [… Tovább]
persze tegnap sem láttadhogy megint ugyanaztaz egyetlen szót kontúroztadmagadra és csak bukdácsoltálmintha értenéd miértpont ott kezd?dik a küls? kör széleés ugyanúgy féltél mint eddighogy érezhetsz valami egészen mást isa világból valami folytonos ismétl?déstvalamit ami igazából sosem lehetek én …most lépj [… Tovább]
néha még látszik ésgyógyszerszagok közöttkeresi a másik lehet?ségethogy szédületes sebességgelát tudjon mászni egyik világbóla másikba aztán fura grimaszbagörnyed valami ikon el?ttamin se szín se érzéscsak vakfoltszer? képzelgésekés az sem véletlen hogy éppháttal az ajtónak akadtam rád
