szaggatott villanások
a megbonthatatlanság küszöbén.
ez voltál. és talán
nem is neked képzeltem
egyszer?re a világot.
hát kirohantam magamból és
már csak tenyered halvány
körvonalát látom.
*
ritmusban telnek a napok.
medd? a fény a falakon és
nem tudom miért képzelem
kicsinek magam. talán elfáradva
könnyebb túllépnem rajtad.
*
ha most itt lennél
csak hagynám történni
a dolgokat.
kibogozhatatlanul.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.13. @ 17:25 :: csurai zsófi