csurai zsófi : rövidre vágva

szaggatott villanások

a megbonthatatlanság küszöbén.

ez voltál. és talán

nem is neked képzeltem

egyszer?re a világot.

hát kirohantam magamból és

már csak tenyered halvány

körvonalát látom.

 

*

 

ritmusban telnek a napok.

medd? a fény a falakon és

nem tudom miért képzelem

kicsinek magam. talán elfáradva

könnyebb túllépnem rajtad.

 

*

 

ha most itt lennél

csak hagynám történni

a dolgokat.

kibogozhatatlanul.

Legutóbb szerkesztette - csurai zsófi