Vers

A nádasban pihent a szél…

saját fotó* Életem delén már jócskán túl, közelebb az alkony, kifelé vezet utam a viharokból.   Szomjazom.   Dallamról-dallamra hívogat egy elmúlt-fáradt pillanat: „a nádasban pihent a szél, búsan hallgatott a part.”   Egynyári szerelmünk hófehér felhők alatt, halkan suttogta, [… Tovább]

Vers

Délután

Finom ebédután, jó karéjmézédes görögdinnyétbevágtam még,azután led?ltem. Puhán, lágyer?szakkal húzott az ágy, s tolt a vágy: pihenni, míg kinta Nap forró sugarakat hint,s fénybe-h?be fullad a környék, s krumpli-bokor, káposzta alél,Pamacs kutyám fekv? tujaalatt szuszog: jó a szunya.Kábán: papírra mentem [… Tovább]

Elbeszélés

Pygmalión 1.

  Mindenek, de mindenek el?tt arra kell nyomatékosan kérnem olvasómat, hogy történetem hitelességében egy pillanatig se kételkedjék! Kezdve a címt?l, át h?söm különös nevén és sorsán, egészen a misztikus berekesztésig: m?vem els? szavától az utolsóig igaz és hiteles. Igaz bizony [… Tovább]

Vers

Lecke

  Végtére is, az ember mindig csak diák marad. Minden pillanatban újabb oktatót figyel, megannyi ingert felfogni képtelen, álmában is, csak buktatói buckáin pihen. A tananyag hosszú, évekből, mit megtanulhat, csak egy kurtácska pillanat, s ha átlag életkorral számolok, hogyan [… Tovább]

Novella

Barátság

A szó régi, klasszikus értelmében.* Nyári délután sétára indultam, magányosan, cél nélkül. Jó lett volna egy barátnővel hallgatva, pár szót váltva lépegetni. Kitalálni egymás gondolatát, beszélni apró semmiségekről. Így: — Nézd, itt láttam tegnap egy madarat, gyorsan felröppent, talán rigó [… Tovább]

Vers

Egy Asszony félelme

(Heinrich Von Morungen: Ó jaj nekem… c. vers hatására Illusztráció: Kelemen Kata: Esernyős nő) Ha arra kérem, hagyjon el, hamvas szíve úgy tör el, akár milliónyi jégkristály. De ne féljen, még nem kérem, hagyom, hogy boldoggá érjen Önben e mély szerelemviszály. [… Tovább]

Média

Mindenható vagyok

Megint kínzott a tehetség… Ne fütyüljetek túlságosan (meghallgatom) A folyókat megfordíthatom, És sorsokkal játszhatom. Nem kell énnekem engedély, Mindössze egy alkalom.   Megszeghetem a törvényt A fizikait s az emberét, Nem kell írnom soha kérvényt Panaszomért vagy vágyamért.   Széttaposom [… Tovább]

Kisregény

CIKÁ-PATI / ötödik fejezet

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 5.    Téblábolok az Üllői úton, a József Attila lakóteleppel szembeni villamosmegállóban. Sánta Bözsike néni újságosbódéja mellett. Várom az 52-es tuját. Egy szakadt Barkasból egy még szakadtabb postássuttyó a lábaim elé dobja a [… Tovább]

Vers

Álmodó

    Emlék felett görnyed az éj. Az ég sötétjét csillagok szelik. Vánszorgó id?m ablakán fények: álmodó tiszta szemeid.   A hang mely végtelen fonál  dallamot fércel a pirkadathoz, s ha csendül az els? madár érzem – a hajnal újra [… Tovább]

vegyes

Nappal és éjszaka

…bárdolatlan nyers szavakkalüvölt arcomba a nappal:– mit akarsz még, mire várszhiszed, tiéd a világ? – válaszolnék, de j? az esteelzsongítja érzékem a beste,bódulatot bocsájt bús fejemre– belezuhanok a végtelenbe feslett álmaimban lüktetnekkínzó bomlott gondolatok,érzem fel kéne ébrednem– mert hiszen ez [… Tovább]

Vers

Egy kobold megpróbáltatásai

Csak úgy…. Csend-szigetnek ütközött a roskatag hajóRakterében üldögélt magában egy manóNem szerette senki ?t – szegényke néma volt –Fent, a h?s fedélzeten hiába kóborolt   Társait – kik ott hagyák – elérte már az árElsodort tetemjeikre cápa torka várÁm a [… Tovább]

Vers

A NÉMA KERTBEN

Az égre feszül? smaragdzöld akarat elszántan a Nap felé halad. Meghajolni nem tud, sejtje bekódolva, keringnek a nedvek fel, fel a magosba. Ciprusok nyújtóznak egyenest az égbe, karcsú ujjak gyanánt, nem érik el mégse.