Szulimán Eleonóra : A nádasban pihent a szél…

saját fotó*

Életem delén már jócskán túl,

közelebb az alkony, kifelé

vezet utam a viharokból.

 

Szomjazom.

 

Dallamról-dallamra hívogat

egy elmúlt-fáradt pillanat:

„a nádasban pihent a szél,

búsan hallgatott a part.”

 

Egynyári szerelmünk hófehér

felhők alatt, halkan suttogta,

súgta – búgta: maradj, maradj…

 

A múlt lelkembe harap,

?seim ritmusára lüktet,

zaklat, még hallom a régi dalt:

„a nádasban pihent a szél,

búsan hallgatott a part.”

 

Emlékeim kútja szomjam

csillapítja.

Mélyről szól egy réges-régi

befejezetlen szimfónia.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.21. @ 19:42 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 162 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony