Nap: 2009.08.22.

– Édesapám halálának huszadik évfordulóján –   Jitgádál vejitkádás seméh: kés?re jár már halottaim, és aki itt ír, talán nem én… Éjjel egy óra is lehet: ha lenne órám, tudnám, hogy mikor foglalom imámba nevetek. Nem, hát nem: nem is. [… Tovább]

Kék abszinttal itatott elektródák tekerednek merev kezeim köré. Ventillátor dübörög a háttérben, amíg egy száj narancs-szavakat beszél. Már nem tudom, mi a tinta, mi a sav –  macskák rohangálnak át az éteren, testükb?l áll össze az új akarat, mely pálcára csavarja lélegzetem. Két lábam – két rángó, kék egérzsinór. Zárlatos a szív, a száj, a vér, a szem. Ez a világ is egy kilégzés csupán: testemben tíz hamburger, és éhezem.

(Eino Leino: Nincs menekvés c. versének hatására Illusztráció: László Erika: Legyez? n?)    Ha kellek Önnek,adja tudtomra, kérem,hisz oly lázában él,hasadni készült szívem,mely szelíden szórjaálmodott vágyait,s búcsúkor az újért,mosollyal csókot int.   Ha kellek Önnek,ne habozzon, kérem,hisz oly nagyon várom [… Tovább]

Huszonöt éves házassági évfordulónk elé…   Huszonöt év eltűnt tavasz, tapolcai halvány június, a platántörzsek tigristeste hámlik. – El ne fuss, ki gyűrűket neveltél, ki ifjú lelkek mámorát lesed, huszonöt év lehullt lombjait, a sosemvolt padot keresed, s kitört cipősarkak [… Tovább]

Ránctalan arcát kitárja az ég,a láthatáron dereng? pír ég –elnézi, hogy nyugszik, lecsendesülvilága lassan álomba merül… Apródonként ? is díszbe öltözik,egyenként felölti csillagékeit,lesöpri a gondot, s vágyakozva vár– sz?ken mérte idén kincseit a nyár – de ma éjjel még egy [… Tovább]

          I.     Két Tápió-ág közt,    a bicskei sz?l?ben    álltam a Vaskereszt    el?tt, délid?ben.     Fürkészve néztem szét.    Az id? síkot váltott,    festette a tájra    amit lelkem látott.     Kavargott s?r? por    s füst Nagykáta fel?l.    Huszárlovak patái    [… Tovább]

tegnap kicsit visszafordult a délután és bepiszkolódtunk ahogy komolyan próbáltuk megfejteni a kapcsolatok kuszaságát miértekkel ölelkeztünk és a cigarettafüstben észre sem vettük hogyan kering körülöttünk az egymáshoz vonzódás       p.s:  tudod néha még szeretek váratlanul betoppanni az életedbe [… Tovább]

túl akartalak élni – élet hogy majd átlobogva hívó hajnalokba égjek úgy mint senki vére foglya várjak végtelen szabad dalokra… …a Mindenen túl a Semmi tükre roppan: elporlok végül egyetlen-halál-torokban

Megfelelés   Szeretett fészkem melege izzaszt, Szeretett fészkem magára biztat. Szeretett fészkemtől nem haladok, Gyáva vagyok, még itt maradok…   Megfelel és…   Nehéz a súly már, cipelni átok, Nehéz a fészek, repülni vágyok. Nehéz a sorsom semmittevéstől, Gyáva vagyok, [… Tovább]

Szemed sarkában csillogó gyöngy.Szárnyalnak az áradó sóhajok.Tekintetedben megmártózom,karodba omlok,ott maradok…Illatod bódít s körbeleng.Az este sz?tt testünkre takarót.Csókod rózsaajkam szirma lett,együtt nyílunk,egyek vagyunk.

Tudni kellene…*   Próbálom érteni az életem. Én, a nagy vesztesek közül, míg létem idefenn. Mi az igaz, s az árnyék. Tudni kellene mit érek magamnak, s másnak … Összegezve, tisztán lássak. Tükörben törölni ne kelljen. Mondhassam, voltak tervek, bátor [… Tovább]

Csend csendül fülembe,néma csobbanás…Nincs t?z, nincs láz,se hangos robbanás.Csak hiányod,mely torkomra szorítjakét kezét.Csak hiányod,s itt most minden véget ér.

Azt az éneket t?led tanultam anyám! Ágyamnál ültél minden este és fülembe írta hangod. Érzem ma is, kezem fogod és mondanád újra, hogy szeretsz, aludjak el.   Azt az éneket ?rzöm anyám. Osztottam bel?le kedveseknek. Ágyukra ültem, fogtam kezük, s [… Tovább]

Én nem éltemcsak voltam,sohasem számoltama napokat, hogy múlnak,csak léteztem a mának… Nem féltemnem gondoltam,bár nagyritkán álmodtam, de senkit?l nem kértem  hogy szeressen– forogtam a kerékben –s most nem értem… …mert nem éltem, s nem szerettem,az évek múltak felettem,senkit nem is [… Tovább]