dudás sándor : Tápióbicskén

 
        I.

    Két Tápió-ág közt,
    a bicskei sz?l?ben
    álltam a Vaskereszt
    el?tt, délid?ben.

    Fürkészve néztem szét.
    Az id? síkot váltott,
    festette a tájra
    amit lelkem látott.

    Kavargott s?r? por
    s füst Nagykáta fel?l.
    Huszárlovak patái
    alatt döngött a föld.

    Másfel?l az ellen…
    “Halt!” – vezényszó harsant.
    Párbajra hívó kard
    Nap-csillantva villant.

        II.

                Erzsinek       

    A Kalapos-hegy zöldtelen-kopár;
    nádszál-foltok a tar koponyán.
    Völgybe le süvítve d?l a szél –
    ágak jelzik, kábelvezeték –
    ablakodból kitekintve látom.
    Pár hónapja itt élek Veled.

    Közel-falum, elárvult kis házam…
    Gondolataim gyakran ott járnak.
    Történelmünk képein t?n?dve,
    negyvenkilences csatát, h?si párbajt
    képzelgettem – e dics? vidéket.
    Itt rendezgette a sors életed.

    Hírnév helyett az egyszer?ség vonzott.
    Elvégeztem napi dolgaim.
    Írtam, éltem, elvoltam magamban.
    Nem is volt magány, csak miután
    legjobb szerettem elvette t?lem
    a kiheverhetetlen halál.

    Soká jött el hozzám a boldogság.
    Féltlek, gyorsan fogy türelem, jóság.
    Nézz csak ki a tájba, kedvesem,
    pontos mása el?érzetem:
    a Kalapos-hegy zöldtelen, kopár.
    Meglátod, hó lepi nemsoká.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.22. @ 14:51 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.