Havas Éva : Csillaghullás

Ránctalan arcát kitárja az ég,
a láthatáron dereng? pír ég –
elnézi, hogy nyugszik, lecsendesül
világa lassan álomba merül…

Apródonként ? is díszbe öltözik,
egyenként felölti csillagékeit,
lesöpri a gondot, s vágyakozva vár
– sz?ken mérte idén kincseit a nyár –

de ma éjjel még egy utolsó gyönyör,
mi ?si valóján most végigsöpör,
bízva várja ismét csillagzáporát,
átérezve mindnek röpke mámorát…

Augusztus végi vad tüzes öröm,
az égbolt bens?je nektek most köszön,
egész évben vágyja fényes jöttötök,
ezután már úgyis csak ?szi ködök

futnak homlokára s szürke fellegek,
bel?lük bánatát jelz? kín csepeg,
csorran bársony síkján fájó égi könny,
s lassan elborítja az ?szi közöny…

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))