Nap: 2009.08.17.

Esett…   Esett. Hosszan fájdalmasan. Lassú méreg a magány bár vallja magát ártatlannak. Gyermeki kék szempár átkokat sugall; gy?ztesként ellenáll mindennek ami jó. Esett. Ruhám ázott illata szaggá változott. Ember, férfi, légy átkozott! Hagyj élni, gy?zni, hagyj engem mindent eltiporni. [… Tovább]

  Mögöttem a térded, előttem egy ábránd, képek és hangok reszketnek szanaszét dobált testtel, valami gurul, párnám egy rémes hasadék foszladozó széle. A kéj síkos üvegcséje mélybe hull, szagos-színes törmelékeken tapos a mezítlábas idő. Az igazak álma, amit alszol: hamis, [… Tovább]

Az a kulcs, csak egyféleképpen csöröghet, amikor a maga kezében keresi a kiutat   – muszáj volt kimennem egy sziáért –   Bepiszkította a beteges vágy kezeimet, ki kellett mennem, hogy megmossam a maga zuhatagában.   Tudom, je suis malade, [… Tovább]

Ma már tudom. Csak szeme kékje,csak az lehetett, ami bevontahomállyal élénk tudatomat.Ha megérteném, kihajnalodna.Bár néha a játék kegyetlen,nagyot hasít a képzeletben,összezúz frappáns álmokat,játszani szeretnék mégis, sokat,mert áldásos fenn a nyeregben,látni onnan, ki szenved szebben. És néha, néha, képzeletben,belepusztulok, de nem [… Tovább]

…lemerültem – gyöngyre leltema világot átöleltemóva védve küzdök érteenyém legyen sápadt fénye el kell higgyem nem lehetel kell hagynom kincsemetitt kevés a képzeletmás szívét díszíti éke más ki néki énekelmás kit fénye átölel – nekem maradt a szép emlék –ha [… Tovább]

Ó, ti fecskék, könny? légtornászai az égnek, alacsony már repüléstek a nyárvég lassan bukó napjain: íz táncotok, valami bársonyittas, könny? fuvallat, s már érzitek, hogy szép napjaitok alkonyba futnak, ha sátrat nem bontva tovább csacsogtok lengén, fesztelen, az éj konok [… Tovább]

Romokban hevernekmúltam darabjai,kövei közöttmegkopott tegnapok.Emlék-peremek?rzik az álló falakat,melybe lelki-szemeimmel,elszorult szívvel,beláthatok.   Gyász-virágok nyílnaka fekete földben,körülöttüksok pislákoló gyertyaláng.Viaszkönnyeikkel siratjáka tovaszállt halálgyász-táncát.   Roskadt épületema hitem mentette meg!Imáim továbbítottáka ragyogó csillagok.Reményb?l, szeretetb?la hozzám szeg?döttboldogságból,már bizakodva építektöbb, sokkal szebb holnapot!

Ha lehullik fejemr?l a korona,mert holnaptól már új fürtökön ragyog,egy fiatal lány sápadó homlokatán jobb helye lesz, mint énmagam vagyok? A sors engem is csak onnan emelt fel,abból a porból, hol minden egyenl?,de visszadob most és kevesebb leszek;semmi lesz a [… Tovább]

???? Hol itt az alkotói rendszer? Mérgez? rontó vegyszer?! Helyesen írni, rímek – szója, azért is! Költ?k: Lója! Nem vágyom rá, hisz tudod…… mikor kedvem a semmibe rúgod. Ám a dednek sem mennek nekije, ha valamit, mi nem világi rend [… Tovább]

Idétlenségeket csináltál miattam. Elszakadtál, pedig kötelet nem hagytam sem nagylábujjon, sem nyakban! Csak a szerelmet mutattam. Csomagolatlan. Ebédl?asztalon. . Nehéz kenyér, megfekszi gyomrod. Vaníliába fahéjjal oltott szenvedély. Szórja illatát a szélre, kábít, az éjszakádban is világít. Szavakban méri órád percegését. [… Tovább]

Mikor a tó sima vize,a langy szélt?l remegni kezd,mintha tündér fújná ide,olyan csendes, nem is neszez.Borzolt tükrén futó csillámelmosódva ér a zöldbe,halkan csobban, sirálymintásárnyék ül a mohos k?re.Sötét szürkén tornyosulnakfejem felett a fellegektúl a parton fények gyúlnak,sötét van, hát hazamegyek.

Ha érkeznek jelek, tedd, amit tenni kell… Hívó jelekmost üzenikfonódj reámkarral lábbalmenedékesvarázslepelborítsa beborzongásom. B?r a b?rhözhadd tapadjonszáj a szájjalkössön békétkóbor ujjakkószálásapezsdítsen fellanyha testet. Induljon abarlangmenetgyulladjanakgörögtüzekdagályhatásemeljen felapadássaljöjjön nyugvás.

Örömórák – mint játékgyöngyök – szétperegtek, mikor egy percre az Isten nem figyelt. Megint messze t?lem csobog kacagásod, megint, újra: nem voltam jó semmire. Megint kékmély éjbe suttogom: „Persze, hát persze, hogy így kellett lennie…” Örömsütemény morzsáit terít?r?l szedem, teszegetem [… Tovább]