Vers

Esett…

Esett…   Esett. Hosszan fájdalmasan. Lassú méreg a magány bár vallja magát ártatlannak. Gyermeki kék szempár átkokat sugall; gy?ztesként ellenáll mindennek ami jó. Esett. Ruhám ázott illata szaggá változott. Ember, férfi, légy átkozott! Hagyj élni, gy?zni, hagyj engem mindent eltiporni. [… Tovább]

Egyéb

Megváltásra várva

  Kábult meredt magányban, lelkem utolsó szalmaszálain lobogva vártam. A semmi mélyén megmaradt igazságszagú álarc mögött látni és érteni kiégett lelked utolsó maradványait. Egésszé  gyúrni, hogy valami boldogságíz? pillant maradjon utánad, valami varázsos mámoros lobogás, de mind hiába. Te csak [… Tovább]

Vers

Játékszenvedély

Ma már tudom. Csak szeme kékje,csak az lehetett, ami bevontahomállyal élénk tudatomat.Ha megérteném, kihajnalodna.Bár néha a játék kegyetlen,nagyot hasít a képzeletben,összezúz frappáns álmokat,játszani szeretnék mégis, sokat,mert áldásos fenn a nyeregben,látni onnan, ki szenved szebben. És néha, néha, képzeletben,belepusztulok, de nem [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben X.

36.     F?nökömmel tiszteltük egymást, kapcsolatunk sokkal több volt, mint alá- s fölérendeltségi viszony. Megalkuvás nélkül, mindig kiállt értem. „Semmit nem hallasz, de többet érsz sok épnek mondottnál!”     Anyám és ? szívvel-lélekkel álltak ki értem.    Pista szeretett horgászni. Pecabotjai [… Tovább]

Vers

Könnyek egy gyöngyre…

…lemerültem – gyöngyre leltema világot átöleltemóva védve küzdök érteenyém legyen sápadt fénye el kell higgyem nem lehetel kell hagynom kincsemetitt kevés a képzeletmás szívét díszíti éke más ki néki énekelmás kit fénye átölel – nekem maradt a szép emlék –ha [… Tovább]

Kisregény

CIKÁ-PATI / Első fejezet

Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 1.       Ez a hosszúra sikeredett fogalmazás rólunk szól. Fiatalságunkról, hülyeségeinkről, vágyainkról, és az úgymond fontos dolgainkról. Ebben a könyvben azokról az emberekről mesélek, akikből nem lett államférfi vagy befutott, jól [… Tovább]

Vers

A fecskékhez

Ó, ti fecskék, könny? légtornászai az égnek, alacsony már repüléstek a nyárvég lassan bukó napjain: íz táncotok, valami bársonyittas, könny? fuvallat, s már érzitek, hogy szép napjaitok alkonyba futnak, ha sátrat nem bontva tovább csacsogtok lengén, fesztelen, az éj konok [… Tovább]

Egyéb

Ismét rajtunk röhög a világ!

A kép csak illusztráció     Legjobb oknyomozó riporterünket elküldtük, járjon utána az új, tömegoszlatás esetén alkalmazható szabályoknak!   Kedves olvasók! Itt állunk az „Üsd, vágd nem apád” — laktanya kiképző placcán, ahol is Ütős János főtörzsőrmester tart gyakorlati bemutatót [… Tovább]

Vers

A múlt romjai

Romokban hevernekmúltam darabjai,kövei közöttmegkopott tegnapok.Emlék-peremek?rzik az álló falakat,melybe lelki-szemeimmel,elszorult szívvel,beláthatok.   Gyász-virágok nyílnaka fekete földben,körülöttüksok pislákoló gyertyaláng.Viaszkönnyeikkel siratjáka tovaszállt halálgyász-táncát.   Roskadt épületema hitem mentette meg!Imáim továbbítottáka ragyogó csillagok.Reményb?l, szeretetb?la hozzám szeg?döttboldogságból,már bizakodva építektöbb, sokkal szebb holnapot!

Vers

Joséphine

Ha lehullik fejemr?l a korona,mert holnaptól már új fürtökön ragyog,egy fiatal lány sápadó homlokatán jobb helye lesz, mint énmagam vagyok? A sors engem is csak onnan emelt fel,abból a porból, hol minden egyenl?,de visszadob most és kevesebb leszek;semmi lesz a [… Tovább]

Vers

Még bírom………

???? Hol itt az alkotói rendszer? Mérgez? rontó vegyszer?! Helyesen írni, rímek – szója, azért is! Költ?k: Lója! Nem vágyom rá, hisz tudod…… mikor kedvem a semmibe rúgod. Ám a dednek sem mennek nekije, ha valamit, mi nem világi rend [… Tovább]

Elbeszélés

Maris

  Hol vót – hol nem vót, vót egyszer egy menyecske, aki egész álló nap csak a tornácon sütkérezett egy lócán. Más menyecskék ki se vótak a munkábó’, hol a paszuly válogatásával vótak el, hol pöszmétét szettek, vikszóták a kalánt, [… Tovább]

Vers

Kalács

Idétlenségeket csináltál miattam. Elszakadtál, pedig kötelet nem hagytam sem nagylábujjon, sem nyakban! Csak a szerelmet mutattam. Csomagolatlan. Ebédl?asztalon. . Nehéz kenyér, megfekszi gyomrod. Vaníliába fahéjjal oltott szenvedély. Szórja illatát a szélre, kábít, az éjszakádban is világít. Szavakban méri órád percegését. [… Tovább]

Vers

A TNÁL

Mikor a tó sima vize,a langy szélt?l remegni kezd,mintha tündér fújná ide,olyan csendes, nem is neszez.Borzolt tükrén futó csillámelmosódva ér a zöldbe,halkan csobban, sirálymintásárnyék ül a mohos k?re.Sötét szürkén tornyosulnakfejem felett a fellegektúl a parton fények gyúlnak,sötét van, hát hazamegyek.

Vers

Testemre hívás

Ha érkeznek jelek, tedd, amit tenni kell… Hívó jelekmost üzenikfonódj reámkarral lábbalmenedékesvarázslepelborítsa beborzongásom. B?r a b?rhözhadd tapadjonszáj a szájjalkössön békétkóbor ujjakkószálásapezsdítsen fellanyha testet. Induljon abarlangmenetgyulladjanakgörögtüzekdagályhatásemeljen felapadássaljöjjön nyugvás.

Elbeszélés

Szembesítés 2.

“Fare thee well, and if for ever: still for ever, fare thee well.” Byron   Nyílik az ajtóm, ordító, süket sötétség és csönd tátong mögötte, és Jevgenyij belép abból a sötét süketségb?l. Tatjana ugrik az asztaltól, de ráhunyorítok, hát visszaül. [… Tovább]