Kőmüves Klára : Maris

 

Hol vót – hol nem vót, vót egyszer egy menyecske, aki egész álló nap csak a tornácon sütkérezett egy lócán. Más menyecskék ki se vótak a munkábó’, hol a paszuly válogatásával vótak el, hol pöszmétét szettek, vikszóták a kalánt, vellát. Ez a menyecske meg csak egész nap énekelgetett: Ipam-napam, zsipp-zsupp, ipam-napam,  kender zsupp – szót a nótája.

    Nézegette naphosszat a járókelőket, néha még a pallásra sem restellt felmenni, hogy onnét belássa az egész falut. 

    Gyihos menyecske vót, az má beztos.  Minden legínyrő’ vót véleményi, ez nyápic, amme’  mafla, néha még plájbászt is fogott, oszt a lócára irkáta ezeket a rosszaló mejjegyzéseket.

    Egyszer oszt asztán rárivalt az annya.

    – A krucifikszomát, hogy te egész nap csak itt lopod a napot, amikor mások má’ letisztították a gerebent, me’ kimosták a mentét, kapcát! Nyoszolyádot ne hozzam tán ki az udvarra?  Mit képzelsz, te mihaszna? Nem menté’ tán ennyi annyi se a disznónak! 

    A lyány magára kapta a lajbit, oszt nagy elkeseredetten elindót az ivóba. Lyány létére magába öntött egy akó bort, meg két rövidet, oszt leűt az ivó elé. Arra ment egy legíny, akit ő nyápicnak csúfolt, oszt csak annyit mondott neki.

    – Látod Maris, látod! Aki magasbó’, a pallásró’ lenéz másokot, előbb-utóbb a fődön taláhattya magát!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 07:41 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 685 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))