Nap: 2009.08.19.

Kék szemed sugararingat s emel,fel az égboltcsúcsára – de rég volt –mondtad, s én hittem:“most…soha…örökké”a szó elszállt,s te váltál köddé – esti félhomálybankörülleng lágyantétova vágyam –

  Szerettem a piros pöttyös labdát, nem bántottam soha katicabogárkát. Imádtam az ebihalainkat lavórban a csapnál, soha nem fújtam fel békákat a slagnál.   Bezzeg a nővérem, kínozta a csigát, akácfatövissel szurkálta a talpát. Azt gondolta róla, csakis beteg lehet, [… Tovább]

Bár évek teltek el, lomha évek,s alig változott ez a régi táj,ma is visszahív a múlt emléke;jönni nyugtató, látni mégis fáj.Hisz a fák, az öreg álom-?rök– kik óvtak nem egy der?s éjjelen -,most nyögnek, ha néha nekik d?lök:panasz ez, túl [… Tovább]

    Nem esik, csupán    felh?s a kedvem.    Hogy azt a rózsát    észre mért vettem!     Jártam a kertet.    Alkonyat. Szélcsend.    Bódító illat.    Csillagfény ébredt.     Leszakasztom? Holt.    Otthagyom? Senyved.    Nem esik, csupán    felh?s a kedvem.

  Bezártad az ajtót, kínzó magányom már csak a kulcslyukon tekint rám.  Mióta vártam a csodát!  Imám a magasba emelte egy angyali szárny. Meghallgatásra talált. Utamhoz vezetett egy láthatatlan fény, melyben Isten sors-formáló keze terelt felém.  Bezárt lelkem el?tt álltál. [… Tovább]

                                                             Zárva                                                                   üzenetként                                                                                    belénk                                                            bensőnkben                                                                                  rejtezve                                                            mégis                                                                    átderengve                                                                                   titkokat                                                                        sejtve                                                            és gyűjtve                                                                    sugárba                                                                            ezzel                     [… Tovább]

azt álmodtam alszom és mocsárról álmodom sárban elnyújtózva torz alak   hatalmas fejében parázslik a szeme engem álmodik.   réten ülök kaktuszok között csendesen engedelmesen az égboltról hullik a vakolat szállingózik a hó sivít a szél egy repedt számlapú falióra [… Tovább]

Slóka Tószem?, búzaillatú, szezámhajú lány! amforatitkú tested most milyen messze jár!Napfelkelte-tekintet?, sudárszép termet?, arkamadárszavú, akácvirágillatú: kár,hogy így elszaladt vélünk a nyár, daltalan az arkamadár, lehullott az akác: kár.     Orgona ágára Orgona ága, barackfa virága: be rég nincsen már [… Tovább]

Házassági évfordulónkra írtam – mely már 11 éve nem ünnep – a másik fél igazolt de fájó távolléte miatt… fiatal volt, kedves,figyelmes s az enyémmiénk volt az örömmiénk volt a remény sok sok éve történt,fogadtuk – örökre,csak azt nem gondoltuk:íly [… Tovább]