Hajnalt fest az ég csendek peremén a város szunnyadó lelkére. Ébredő álmok néznek valóság terén. Kávé itatja a reggelt. Őszülő vágyaim hitem kapujában. Élet rezzen bennem, utat tör szemem sugarába. Haldoklik a sötét, száműzte békességem. Nem ragyog más csak körbefont [… Tovább]
Fáradt levelet elereszt a szél, pihenni tér sötét földágyra. Utolsó lüktetésében felsírt remény, mozdulatában elmúlás tánca. Vérvörös alkony feszül. Sír az eső, könnyeiben haldokló bánat-világ,-hulló elmúlás-szorító csend ül a most pillanatában. … Talán utolsó esély a ma, hogy lelke könnyű [… Tovább]
Szemem tükrében csillagtemető,éjszaka sír benne.Árnyak képe, hideg látomás.Megrekedt idő bennem;nem indulok tovább.Ketten vagyunk: én és a lelkem.Elmélázok a holddal, iker-érzésű társam.Ma nem sugárzok esti félhomályban.Fénykoszorúmat az univerzumba küldeném,apám lelke ott terül szét.Oda vágyok,legyek mellette egy árva fény.A világot eltemettem.
Csendemben megtaláltalak. Karjaidban újjászületek, ujjaid formába öntik vágyaid. Rám rajzoltál érzéki vonalakat, vöröset sugalló tereket. Formáltál, fantázia-képeiddel hasonultam meg. Csendemben megtaláltalak.Karjaidban újjászületek,ujjaid formába öntik vágyaid.Rám rajzoltál érzéki vonalakat,vöröset sugalló tereket.Formáltál, fantázia-képeiddelhasonultam meg.Feltérképezte csókod bőröm domborulatát.Ölemben sistergett kettőnk születése.Féktelenül [… Tovább]
Kérdőjelek szobámban. Tekintetem az ablakot karcolja, hold-magány tükörkép rajta. Az óra lassabban ketyeg. Szapora lüktetést szülnek a percek bennem. Ágyamba engedtem a csendet, vele alszom el.
Ölelésedbe bújt fehér sejembe rejtett ajándékom, melybe lélek-rezzenésem zártam. A múltban életre kelt ritmus még bennem zakatolt. Gyorsuló ütemeiben a gyönyör -sodort- násztáncunk titkait hordozta. Sóhajok szálltak… Kutató ujjaid kibontottak, átadtam magam a pillanatnak…
Jégvirág ruhám alattdiderg? lelkem,t?z-karodra vár.A megszökött pillanatdermesztett faggyá.Csipkék simulnakbarna b?römönérintésedre várnak,hogy pucér létethirdethesseneka kíváncsi mának. Az id? megállt? Lelked otthonábanmég loboga múlt táplálta t?z,mely érkezéseddelforró öledbe ?z,hogy ne álljak tétována bizonytalan jelenben.Csókoddal, lángoddalolvaszd feljéggé fagyott testem.
Kócos fürtjeimbehajnal fonta fényét.Angyal mosolykerekedett számon.Allegro tempónyugodott meg testemben,éj látta pillanatokébredtek szempillámon. Ölem melegeújra hívott,ringató hajlékoddáépítette a vágy,(fészket rakott bennem)keringett ereimben.Égi utunkbólföldre szállvalelkemre hajoltál.
Megkopott nappá formálódnak az élni akarás mozaik-percei. Kirakva az id?: robotoló létté. Rohanó képek peregnek a valóság filmvásznán. Nézem! Az id? hiányától sajog a lélek! Halottak álmait kergeti a jelen. Régi eszmék hová szöktetek?! Fekete-fehér harcban állnak a [… Tovább]
Szomorúf?z-hajamba beletemetkezem, eltakarja arcomról a bánat jeleit. A világ nyitott szemmel jár, de kíváncsi pillantásai nem jutnak el a felszín mögé. Maradok titokba burkolva! Meghajló testemen reszket? érzések cikáznak. Az évek halvány red?i b?römre karcolt tegnapok. Megkopott [… Tovább]
