Vadászi Árpád : Triplafenek?

azt álmodtam

alszom és mocsárról álmodom

sárban elnyújtózva torz alak  

hatalmas fejében parázslik a szeme

engem álmodik.

 

réten ülök

kaktuszok között

csendesen engedelmesen

az égboltról

hullik a vakolat

szállingózik a hó sivít a szél

egy repedt számlapú falióra

izzadtan tolja a perceket

n? a hideg

 

ösztövér kaktusz

biztatón veregeti vállamat

a karomon lecsorgó vért

részeg legyek nyalogatják mohón

 

aludni próbálok

küzdök a rám rohanó

álmatlanság ellen

ha rajtam lenne pizsamám

már aludnék

s álmodnék idillit jó szagút színeset

gyufaárus lányok nevelnek

ilyet homlokuk mögött

 

egy doboz gyufa

kaktusz mögül kilép

kihúzza magát

lángra lobbantja álmomat

 

felébredek

liheg halkan a sötét

testemre hever a fájdalom

fejemben sikoltó gondolat

alszom-e még vagy már ébren vagyok?

és ha ébren vagyok,

akkor valóban fenn vagyok már

vagy csak a szörny álmában vagyok ébren

és saját álmomban álmodom?

vagy éppen hogy már ott sem alszom

hanem fenn vagyok

de még álmodom azt hogy fenn vagyok?  

————————————————————————–

tíz Álmot számoltam,.. ébren is van pár… a nyelvünk gazdagabb

Legutóbbi módosítás: 2009.08.19. @ 07:42 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.