Nap: 2009.08.06.

GONDOLATOK MAGUNKRÓL         K?szegi Barta Kálmánnak         I.        Nyitott szájak.    Tüd?-meleg lehelet.    Torok-sötét    és fogak, fogak,    töröttek, odvasak…    De becsukva magad után    a rendel? ajtaját,    verssé lenni     vágynak    a gyöngyszavak!         II.     Másnap újra…    [… Tovább]

Álmomban kérdeztek,  hej, miképpen élek,  van-e földi kincsem,  boldog-e az élet.   Ha az Isten szólt,  a válasz a számon,  igen, van egy kincsem  e b?nös világon.   Az, hogy sírni tudtam,  t?led tanultam,  és férfi módjára  párnámba fojtottam.  

    Zűrös  zavaromból éled zűrzavar, s avarra űz a tűz. Kiégek, ha jő az ősz, ősszé hamvadok egy fázós  hajnalon. Korom becsap, parázsidővel számolok, s míg Élni kéne! – száll a sóhaj, az utolsó pattogásba némulok.      

    Friss hírem ennyi: Szolnokról haza-    vonatozva heves zivatar     tört a tájra, leh?lt a leveg?    alaposan s nagy zöld legyez?k    suhogtak: az út menti fák    fényes levelei. Buszcsatlakozást    nem vártam, kopott Trabantján    elhozott “Tévés” Gabi; talán    mondanom se kell, [… Tovább]

    Most ne mondd, most látlak, nem csak egy álom vagy. Sejtelmesen hullámzó falak, csábítón vonzanak. Kiáltanék, de csendben suttogok. Résnyi fényben keresem titkodat. Most maradj, maradj velem! A Hold a Napnál is fényesebb.

Sarokban odadobott Rongyos ruhás alakok. Gyertyafény mellett pislogó Kifésült lágy anyagok. S mégis most az est Borzalmak hiánytalan mása, Félelmet zsákban hordott Mosolygó hallgatagsága. S a falakon túl kószál A hanyagság b?dült mása, Felforgatja a mindent, Keresi merre a társa. [… Tovább]

Mikor már  Nem adhatsz És nem kérhetsz És nem csábít semmilyen érdek Jelentéstelen kusza halmaz Panasztalan-konokul hallgatsz És pontokra hullnak a képek Tested jeltelen jelmez És nincs hatalom mely felment P?rén lépdelsz a létnek Semmibe omló peremére Mártod mélységbe lábad Kacéran kacsintasz a halálra Simogatod busa fejét egy szörnynek Ki sóváran szíved fölé görnyed És már magadat sem hívod énnek Szóljon ekkor ez utolsó ének:  Úgy találj rám Hogy puha görgetegként Omoljon az Ég szememre Csontját betakaró húsom légy Éjszakám gödrét Te temesd be Fuldokló tüd?m eleven lélegzete Akadozó szívverésem fölhabzó üteme Dermed? sejtjeim éltet? melege A mindenség áramlata légy  Mi áthatol ezer ördöglakaton Hallgatásból emelt falakon Mint csillag ha hull magába Összeroppanva zuhanj belém Lassan szület? édes halál Lüktet? ponttá legyen e világ Zajló csöndesül? hullámverés S ha múltam okát t?n?d?n kérded Árvaságom jegyajándékként adom néked Elmondom én Ég? hangtalan torokkal magamban Összes poklát A nélküledi létnek Rákosan ragyogó nyárnak Téli éjszakáknak Amik dermedt csillagokban áznak Minden tétova léptemnek Hogyha sírgödrök felé tévednek Magánysivatagot Hol kövekkel porladva álltam Pillanatzárványait A mindennapi halálnak  Úgy találj rám H?s tenyereddel Lázas homlokom Te jegeld el Mélytengeri halat Marianna árok Fogadjon magába Halhatatlanságod

Nem mindegy, hogy az óriáskerék, amelyben életünk telik, éppen emelked?, vagy ereszked? szakaszában van.   Görbít? id? meghajlította, szoktató évek terhe alatt görnyedtté lett a daliás alak,   s míg lelkét az új világra nyitotta, zárt kapuk mellett vitt az útja, [… Tovább]

    szégyell****em én világra   éhes senki***** szavam   fog*******gyökérben   sajog ****kihúzatom       hisz egyedül           el           k          o          r         h        a       d       o       k   (beültettessek egy virágot a [… Tovább]

Látom az új partok kontúrját   a válság tengerének   hánykolódó hullámain át,   s foszló ködöt remélek.   Látom az óceán haragját,   és birkózó evez?im   imába mártódott lapátjait   kínok közt edzem.   Látom alakod a habokban, [… Tovább]

  Horgászverseny készül Tökfalván, a tavon, Pistuka, a csiga  készülődik nagyon.   Mogyorófa-ágból  horgászbotot farag,  ökörnyálat csomóz, szúnyog-csalit akaszt.   Csudaszép a csöpp tó, vízitöktől sárga, Pistuka a kapást töklevélen várja.   Megmerül az úszó, de csak szellő mozog, nem [… Tovább]

  hangszálakra csomózom maradék er?m – most már lélegezni kell  élni újra járni – s ha még fáj a lépés ha még szúr a szégyen   akkor úgy kell talpraállni  ínszakadva (bennünk annyiféle kín hal el) félhalottra válunk majd ennek [… Tovább]

  Ma is békés az éj, fekete bársonya  lassan hajnalba hajlik. Csak egy kuvik mesél a szomszéd udvaron az elmúlásról, a rohanó id?r?l, a kerget?z? pillanatok tegnapba olvadó szilánkjairól.   A hajnali pirkadat titkaival lényed sejlik fel el?zött emlékeim közül… [… Tovább]