Inaktív : Medd?szerelem

 

Testedben testem

amfetamin-lobogás.

Húz, vonz feléd.

Beléd akarok érni,

örökre kérni a gyönyört,

látni vázatested fölöttem,

sikító ajkad, orgazmuskönnyeid.

Ringó melled,

csíp?d hullámzását.

Hasad feszül? halmát,

leggyönyör?bb álmomat.

 

Forogj te n? ölemen,

míg a gyönyör körbe ér,

villanó fényb?l jön

a legszebb feketeség.

 

Legy?ztél.

Mit nem tud senki más,

hisz végleg enyém vagy már.

 

Nem érdekel,

mikor miért tapogatott végig

testeden férfi kéz,

hányszor, ki csókolta ajkaid,

kinek nyújtottad még csókra bokád.

Enyém maradsz mindig már.

 

Vénuszdombod feketesége

az én sas madaram.

Megfogott,

szájába vett,

örökre velem száll.

Bel?led van a szabadság.

 

Nézd, rajzolok hasadra kisbabát.

? lesz majd közös gyermekünk.

És talán egymást, fölnevelhetjük.

 

Csak engedd még, engedd,

hogy veled zuhanjak,

szerelemhangod újra

és újra hallhassam.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!