Serfőző Attila : Arcodba merülten

(meghallgatom)

Levetkőzik  alakod,

mint éjből zuhanó örök értelem,

édes mosolyod felém sugárul…

ácsorgásod fénye mögött lelem.

Belőlem tépett fecnikből rakod

jövőnk zálogát,

megszólalsz bennem,

s oly’ mélyen hallgatsz odaát.

*

Egy utazó állomásra ért,

kiszállna, de nincs kiért…

vagy mégis, hisz’ ott integetnek…

…keletnek bukott a Nap,

mégis megtaláltalak.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Serfőző Attila 484 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.