Vers

Lennél-e…?

  Lennél-e kedvemért felh?, kapkodó szél? Lennél-e kedvemért széllel szálló levél? Lennél-e értem pitypangbóbita, ha én lennék az ?sz h?vös sóhaja? Ha Te lennél a tél hideg lehelete, lennék kedvedért hullongó hópihe. Lennék kedvedért hófúvás vihara, vagy lennék miattad csipkés [… Tovább]

Novella

Munka után

Varrodai emlékeimről         Az őszi nap pirosló sugarai még egyszer beragyogtak a terembe, elnyújtva az árnyakat, majd lassan elvonultak. Ahogy hősünk ott feküdt az asztalon, zsibbadtságként tört rá a fáradtság. Ilyen kimerültnek még sohasem érezte magát. Olyan [… Tovább]

Vers

Id?

  Id?     Szelíden ideoson az alkony, a fénysugarakat elnyeli a látóhatár. Ma is várlak… késel, a munka még nem enged el. Markomban kattan a telefon, ráhúztam a keszty?m, fázik a kezem, már két buszt elengedtem. Világít,  önnek új [… Tovább]

Elbeszélés

PLENER

    Trombitaszóra ébredtem. Rámtört a szokásos feszültség: forgolódok, nem találom a helyem, egyéb dolgom is lenne, végül is úgy döntök: kimegyek festeni. Visszahúzódóban a tél de talán van még egy kis hó, a nap is süt, átszűrődve a párarétegen. [… Tovább]

Vers

Don Quijote halála

Letette fegyverét a h?s,a szélmalom békésen forog.Már nincs, ki óriásnak vélje ?t.A bohóc magányosan zokog. Elveszett mestere, hátfestett vigyorán könny csorog.Nincs, ki feladatot adjon már.A bohóc magányosan zokog. S elvesztünk mi, emberek mind,oda az öröm, a mámor, a borok.Nincs, ki [… Tovább]

Élménybeszámoló

Toronyest’ Ahogyan én megéltem

Riport a Toronyestről…   – Lesz Toronyest! – jelent meg a hírrovatban. Méghozzá Debrecenben! 200 km-rel közelebb, mint Budapest… Röpke számítás: két éjszaka a vonaton, plusz meg kell szállni valahol, mindezt összevetve kb. 400 lej. Megéri? Vajon melyik budapesti menne [… Tovább]

Hírek

Menny és pokol a M?csarnokban!

Az élet szépségét és csúfságát bemutató installáció szombattól látható.   Egész termeket betölt?, provokatív installációk, a legkülönfélébb technikákat ötvöz?, az élet szépségét és csúnyaságát egyaránt bemutató kortárs m?alkotások töltik be a M?csarnok valamennyi terét a Mi Vida – Menny és [… Tovább]

Elbeszélés

CSAK ÚGY ÍROGATOK II.

A párbeszéd és a szereplő(k) – kitaláció. Ha valaki mégis valakire ismer, az csakis erős kombinációs készségre vall.*     Egyszemélyes párbeszéd   — Uram! Kérem, uram…! Hallja, amit mondok? Önhöz szólok, magához beszélek, ember! Érti, amit mondok?! — Igen… [… Tovább]

Vers

Ráncaidban

  Elmélyült ráncaidban sorsod útvesztőit látom, poros országutak százait, némaságuk örök, ha elmész homlokomra vésődnek, gazdagszom, csöndesen.   Vért fakaszt minden év, új árkokat vés egy régi arcra, s ha vége, örökül hagyom.

Vers

Vers a fióknak

  Átjár a hideg,ma huzatos a testem,kezedért nyúltam,majd a pokrócot kerestem,a gyertya fényefelett, hajad illata száll,a villanyt rég leoltottadmár. Elfáradtam e semmiben,vázam árbocaa matracba reccsen,– bevontam vitorlám -, s ringok csendben,ahogy szádból a szélarcomhoz ér. Akár egy versetfejezem be a [… Tovább]