Letette fegyverét a h?s,
a szélmalom békésen forog.
Már nincs, ki óriásnak vélje ?t.
A bohóc magányosan zokog.
Elveszett mestere, hát
festett vigyorán könny csorog.
Nincs, ki feladatot adjon már.
A bohóc magányosan zokog.
S elvesztünk mi, emberek mind,
oda az öröm, a mámor, a borok.
Nincs, ki torz vigyorra húzza szánk.
A bohóc magányosan zokog.
